Johhny Silver – Tizenöt év című novellája a Preyer Hugo 2018. novellapályázat első helyezettje

A tegnapi napon, a HungaroCon rendezvényen hirdették ki a 2018. évi Preyer Hugo emlékére kiírt 2018. évi novellapályázat eredményét,

ééés...

Johhny Silver: Tizenöt év című novellája lett az első helyezett!

Az idén 105 író pályázott, összesen 135 novellával, amelyeket egy ötfős zsűri gondosan átolvasott.

Ezúton is gratulálunk a nyertesnek és minden pályázónak, valamint reméljük, hogy hamarosan olvashatjuk a díjnyertes novellát!

Tóth Eszter – Lord Eisenwell titka

Az Aranymosás Irodalmi Magazinban megjelent Tóth Eszter legújabb novellája egy szilveszteri vacsoráról, egy frissiben megismert vőlegényről... és persze, hogy a vége happy end legyen: a beteljesült szerelemről.

Részlet a novellából:

"Semmi kedvem sem volt az Eisenwell kastélyban tölteni a szilvesztert. Mégis, amint az óra elütötte a kilencet, már a családi hintónkban ültem a legszebb, halványkék estélyi ruhámban, feltűzött hajjal és arany ékszerekkel teleaggatva. Utáltam az összes csilingelő micsodát, pedig anyához képest még mindig egész visszafogottan festettem. Ő leginkább egy aranyműves cégérének illett volna be.

– Ez annyira kellemetlen – mondtam, miközben a hintó bekanyarodott az Eisenwell kastély behajtójára. – Tényleg el kellett jönnünk?

– Karoline, hogy kérdezhetsz ilyet? – csattant fel anyám. – Épp itt az ideje, hogy bemutassunk a vőlegényednek.

– Nem a vőlegényem – morogtam."

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, olvasd el az Aranymosás Irodalmi Magazinban!

Eszes Rita – Rókatündér

BORÍTÓLELEPLEZÉS

Forrás: www.anablogjaesirásai.blogspot.com

Lelepleződött végre Eszes Rita nemsokára megjelenő regényének a végleges borítója!

Gratulálunk a nyertesnek!

És ráadásként egy aprócska részlet a regényből:

"– Hamarosan el kell mennem. Búcsúzni jöttem. Tudom, butaság – hadarja Akira, mintha maga előtt is szégyellné, hogy beszél hozzám. Úgy érzem, kicsúsznak alólam a sziklák és máris zuhanok. Alig tudom felfogni, hogy kimondta azokat a szavakat, amiket nekem kellett volna.

Beletúr lazán összefogott hajába, és a füle mögé igazít egy elszabadult tincset. Az apja sokat veszekszik vele a hosszú haja miatt, pedig olyan, mint egy ifjú szamuráj. Pont olyan zárkózott és titokzatos. Még mindig nem mondok semmit, csak közelebb húzódom, mert szeretek mellette lenni. Nem nézek rá, a messzi távolt fürkészem, mintha onnan várnám a válaszokat. Ő is ugyanígy tesz.

Nem tudom, meddig ülünk így, lehet, hogy tíz percig, talán egy órát. Számomra megáll az idő. Össze-összerezzenek a távolból felénk sodródó hangokra. Emberek fényképezik egymást a kilátón, a szél zörgetve cibálja viharkabátjukat, és tengervizet csepegtet összekócolt hajukba. A felőlük áradó sütemény édesbab illatával friss halak sós szaga keveredik.

Végül Akira megérint engem. Nem tudom, szándékos-e vagy csak a szél feszíti nekem a többiekéhez hasonló kabátját. A karja az oldalamhoz ér, és ettől minden szőrszálam az égnek mered, mintha áramütés ért volna. A szám olyan száraz, hogy most már akkor sem tudnék megszólalni, ha akarnék.

– Nem tudom, mikor jövök vissza, és hogy te itt leszel-e még, de kívánok neked minden jót az életedben – mondja Akira, és olyan keserű mosoly játszik az arcán, mint egy sokat tapasztalt öregembernek. Utoljára még belenézek a szemébe. Szeretem a mélységét. Érzékenységről árulkodik, pedig csak tizennyolc éves, nemrég elmondta nekem, a születésnapján. Talán osztálytársak is lehettünk volna, ha jártam volna iskolába.

Felállok és hátrálok néhány lépést, hogy az erdő, és véletlenül se a sziklák felé induljak. Az állkapcsom majdnem összeroppan, úgy szorítom, szűkre húzom a szememet is. A távozásával megpecsételi a sorsom, nélküle nincs értelme harcolnom a maradásért. Az egész életem romba dől, és ő még csak nem is tud róla.

Talán elmondhatnám neki, de az egy év alatt, amióta ismerem, még soha nem szólítottam meg. Talán elmondhatnám, de neki én csak egy róka vagyok."

Előrendelhető az Adj esélyt!

Forrás: www.konyvmolykepzo.hu

Már előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadótól Bálint Erika: Adj esélyt! című regénye.

Ezzel kapcsolatban bátran keresd a kiadó honlapját

Előrendelhető a Rókatündér

Forrás: www.deviantart.com by rayuzumaki

Már előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadótól Eszes Rita: Rókatündér (lánykori nevén: Kicune) című regénye.

Ezzel kapcsolatban bátran keresd a kiadó honlapját!

Interjú a Pillangólányról

Forrás: www.papirsziv.wordpress.com

Fráter Zsuzsanna – Varázslókirály

A hangok a kastély pincéjében várakoztak egy emberöltő óta, hogy egyszer újra megtölthessék zenével a csöndbe fagyott világot. A Varázslókirály zárta be őket oda, amikor elege lett a mindenség zsivajából.

Irdatlan zsákjába töltötte a városok lármáját, az erdők zúgását, a tenger moraját, a madarak énekét, a szél neszezését. Nem hagyott búgást a kagyló héjában, sem zörgést a száraz levelek táncában. A feneketlen zsák elnyelte a villám dörejét, a patkó dobogását, a hegyről lezúduló szikla dübörgését. Elhallgattak a hangszerek, az autódudák, még a teáskanna sem fütyült tovább. A kutyáktól elvette az ugatást, a macskáktól a nyávogást és a lovaktól a nyerítést. Az emberek némán meredtek egymásra, a telefonok megsüketültek, a mozikban a filmek hangtalan peregtek tovább.

A Varázslókirály végül a zsákba gyűjtött hangokat lezárta arany pecsétjével, majd elrejtette a kastélya pincéjében.

A világra óriás kotlósként ült rá a csönd.

Sziács Viola – Eleven kék

Forrás: www.gabo.hu

Megjelent a GABO Kiadó gondozásában Az év science fiction és fantsasy novellái 2018. című antológai (szerk.: Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor), amely antológiában szerepel (többek között) Sziács Viola: Eleven kék című fantasy novellája.

Ízelítőnek egy aprócska részlet a novellából:

" A menyegző előtti éjszaka anyám bejött a szobámba, és elérzékenyült mosollyal az ágyam szélére ült. Megszorította a kezemet, és lágyan azt kérdezte, tudom-e, mi vár rám a nászéjszakán.

Eleget néztem a lovainkat ahhoz, hogy magamtól is rájöjjek, válaszoltam. Erre ő felnevetett, és azt mondta, mifelénk a lányok ártatlanságát nem a férfiak örömére tartogatják. Egy kagyló markolatú tőrt csúsztatott a tenyerembe, finoman ráhajtogatta az ujjaimat és arra kért, öltözzek fel hamar."

Ugye milyen izgalmas kezdés?

Ha érdekel a folytatás, akkor látogasd meg a GABO Kiadó honlapját, vagy kövess minket!

L. K. Patrícia – Cirkusz és Varázslat

Ha nyomon követitek írónőnk munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy a tegnapi napon a Fővárosi Nagycirkusz által kiírt vers- és novellapályázat díjátadója volt.

Írónőnk fantasy zsánerben írt novelláját, melynek címe Cirkusz és Varázslat harmadik helyezést ért el a novella kategóriában. A novellát 185 pályázó műve közül választották ki.

Bővebb hírt a Fővárosi Nagycirkusz honlapján, vagy az írónő blogján olvashattok.

A novella szintén elérhető a Fővárosi Nagycirkusz honlapján és az írónő blogján.

Bálint Erika – Adj esélyt! (hírek 2.)

Hamarosan megjelenik Bálint Erika: Adj esélyt című könyve, amely a másságról, az elfogadásról, a megbocsátásról szól.

Az írónő meglepetésként elkészített egy videómontázst, amely érzésekről, hangulatokról szól.
A videó alatt a Doors: Riders on the storm című száma szól, és nem véletlenül! A regényben fontos szerepet kap ez a dal is.

Gyere, és nézd meg a videót a Írások - Bálint Erika facebook oldalon.

Aki író, olvasson!

Eljött az ideje, hogy visszakanyarodjunk az író dolgaihoz, és az egyes számú szabályhoz, amit olyan pongyola módon szépen átugrottam. Emlékeztek még? (Aki esetleg nem, ITT megtalálhatja a cikk első részét)

Szóval…

Olvass, hogy műveltebb légy!

Minél több könyvet elolvasol, úgy bővül a szókincsed, a látóköröd, választékosabban tudsz majd írni, megismersz más zsánereket, toposzokat, karaktertípusokat, és még sorolhatnám.

Olvass, hogy utazz!

Ladányi Klára – Vigyázz a fúriával!

Megjelent Ladányi Klára: Vigyázz a fúriával! című novellája a Porcelánszív Irodalmi folyóiratban.

Ha unatkozó istennő vagy, ez a novella pont Neked való! 😊

Részlet a novellából:

"Tisziphoné igazi fúria volt. Szó szerint. A nővéreivel születésétől kezdve hosszú ideig az Alvilág alkalmazásában álltak. Fő tevékenységük a haldokló lelkek elragadása és az apagyilkosok halálba hajszolása volt, ám egy kényes ügy véget vetett őrjítő karrierüknek. Ezután a napfényes Athénban telepedtek le a sötét Tartarosz helyett. Csakhogy a nyughatatlan Tisziphoné megunta az évezredek óta tartó édes életet, izgalomra vágyott. Elővett hát egy térképet, és rábökött. Bronzbarna ujja alatt egy furcsa név feküdt: Buda-Pest. Az istennő arca felragyogott."

A teljes novella elolvasható itt: Porcelánszív Irodalmi Folyóirat

Kiszely Réka – Nyikorgó búcsú(s)zó

Forrás: www.deviantart.com by iciatko

Olyan sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani. Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos hajnalon.

Pedig látott ő mindent! Végtelenségig húzódó beszélgetést a küszöbön, titkos kilopódzást, mikor visszafojtott lélegzettel várták az ifjak, hogy nyikorgásával árulójuk lesz-e, sőt, még lopott utolsó utáni csókokat is. Volt áldozata kamaszkori viták hevének, mikor a kiabálás gyakran csapott át dühöt kirohanásba, átkozódó ajtócsapkodásba. Még őrizte a legcsúnyább sebeket − a számtalanszor lefestett hosszú repedést, melyeket minden kamasz-vita egyre mélyebbre vésett. Sarokvasait is cserélni kellett egyszer.

Emlékezett a szálkáig hatoló fájdalomra, mikor a kis körfűrész lengőajtót vágott belé, hogy Cirmos kedvére járhasson ki a kertbe, ha elunta a puha párnán lustálkodást… S bizony a súlyra is, mely alatt megfáradtan nyikorgott, valahányszor Mama a keretének dőlt, hogy szomorú belenyugvással szemlélje az egyre üresebbé váló házat. Kirepültek a fiókák, a nagyváros nyüzsgő világába költöztek, hogy új fészket rakjanak és mind ritkábban tértek haza.

Megkopott, karomként görbülő régi bronzkilincsét, ráncos ujjak simították szeretettel, szinte sajnálkozva. Mama még visszanézett. Azóta nem látta a tágas nappalit egyikük sem ilyen üresnek, hogy Papával ideköltöztek. Rég volt, már vagy harminc éve. Szinte hihetetlennek tűnt, hisz a szálkamintás parkettát bámulva, mintha egy perc se telt volna el.

A kerítés előtt egy autó dudált, a sofőr az ablakból félig kihajolva, türelmetlenül integetett az utcát elfoglaló teherautónak. Menni kell – mindketten tudták, ő mégis nyikorgott egy utolsót, hátha marasztalhatja kedves barátját.

Mama megsimogatta a keretét, még el is mosolyodott, mielőtt a nehéz kulcsot hangos csikorgással elfordította volna a zárban. Elrebbent az ismerős érintés, utoljára csosszantak az ismerős, távolodó léptek a macskaköves járdán.

Odabenn a nejlonnal borított, hófehér műanyag ajtó egykedvűen dőlt az előszoba falának.