Részlet a novellából:
"Semmi kedvem sem
volt az Eisenwell kastélyban tölteni a szilvesztert. Mégis, amint
az óra elütötte a kilencet, már a családi hintónkban ültem a
legszebb, halványkék estélyi ruhámban, feltűzött hajjal és
arany ékszerekkel teleaggatva. Utáltam az összes csilingelő
micsodát, pedig anyához képest még mindig egész visszafogottan
festettem. Ő leginkább egy aranyműves cégérének illett volna
be.
– Ez annyira
kellemetlen – mondtam, miközben a hintó bekanyarodott az
Eisenwell kastély behajtójára. – Tényleg el kellett jönnünk?
– Karoline, hogy
kérdezhetsz ilyet? – csattant fel anyám. – Épp itt az ideje,
hogy bemutassunk a vőlegényednek.
– Nem a
vőlegényem – morogtam."
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, olvasd el az Aranymosás Irodalmi Magazinban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése