2018. október 9., kedd

L. K. Patrícia – Cirkusz és Varázslat

Ha nyomon követitek írónőnk munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy a tegnapi napon a Fővárosi Nagycirkusz által kiírt vers- és novellapályázat díjátadója volt.

Írónőnk fantasy zsánerben írt novelláját, melynek címe Cirkusz és Varázslat harmadik helyezést ért el a novella kategóriában. A novellát 185 pályázó műve közül választották ki.

Bővebb hírt a Fővárosi Nagycirkusz honlapján, vagy az írónő blogján olvashattok.

A novella szintén elérhető a Fővárosi Nagycirkusz honlapján és az írónő blogján.

2018. október 8., hétfő

Bálint Erika – Adj esélyt! (hírek 2.)

Hamarosan megjelenik Bálint Erika: Adj esélyt című könyve, amely a másságról, az elfogadásról, a megbocsátásról szól.

Az írónő meglepetésként elkészített egy videómontázst, amely érzésekről, hangulatokról szól.
A videó alatt a Doors: Riders on the storm című száma szól, és nem véletlenül! A regényben fontos szerepet kap ez a dal is.

Gyere, és nézd meg a videót a Írások - Bálint Erika facebook oldalon.

2018. október 5., péntek

Aki író, olvasson!


Eljött az ideje, hogy visszakanyarodjunk az író dolgaihoz, és az egyes számú szabályhoz, amit olyan pongyola módon szépen átugrottam. Emlékeztek még? (Aki esetleg nem, ITT megtalálhatja a cikk első részét)

Szóval…

Olvass, hogy műveltebb légy!

Minél több könyvet elolvasol, úgy bővül a szókincsed, a látóköröd, választékosabban tudsz majd írni, megismersz más zsánereket, toposzokat, karaktertípusokat, és még sorolhatnám.

Olvass, hogy utazz!

2018. október 2., kedd

Ladányi Klára – Vigyázz a fúriával!

Megjelent Ladányi Klára: Vigyázz a fúriával! című novellája a Porcelánszív Irodalmi folyóiratban.

Ha unatkozó istennő vagy, ez a novella pont Neked való! 😊

Részlet a novellából:

"Tisziphoné igazi fúria volt. Szó szerint. A nővéreivel születésétől kezdve hosszú ideig az Alvilág alkalmazásában álltak. Fő tevékenységük a haldokló lelkek elragadása és az apagyilkosok halálba hajszolása volt, ám egy kényes ügy véget vetett őrjítő karrierüknek. Ezután a napfényes Athénban telepedtek le a sötét Tartarosz helyett. Csakhogy a nyughatatlan Tisziphoné megunta az évezredek óta tartó édes életet, izgalomra vágyott. Elővett hát egy térképet, és rábökött. Bronzbarna ujja alatt egy furcsa név feküdt: Buda-Pest. Az istennő arca felragyogott."

A teljes novella elolvasható itt: Porcelánszív Irodalmi Folyóirat

2018. október 1., hétfő

Kiszely Réka – Nyikorgó búcsú(s)zó

Forrás: www.deviantart.com by iciatko
Olyan sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani. Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos hajnalon.
Pedig látott ő mindent! Végtelenségig húzódó beszélgetést a küszöbön, titkos kilopódzást, mikor visszafojtott lélegzettel várták az ifjak, hogy nyikorgásával árulójuk lesz-e, sőt, még lopott utolsó utáni csókokat is. Volt áldozata kamaszkori viták hevének, mikor a kiabálás gyakran csapott át dühöt kirohanásba, átkozódó ajtócsapkodásba. Még őrizte a legcsúnyább sebeket − a számtalanszor lefestett hosszú repedést, melyeket minden kamasz-vita egyre mélyebbre vésett. Sarokvasait is cserélni kellett egyszer.
Emlékezett a szálkáig hatoló fájdalomra, mikor a kis körfűrész lengőajtót vágott belé, hogy Cirmos kedvére járhasson ki a kertbe, ha elunta a puha párnán lustálkodást… S bizony a súlyra is, mely alatt megfáradtan nyikorgott, valahányszor Mama a keretének dőlt, hogy szomorú belenyugvással szemlélje az egyre üresebbé váló házat. Kirepültek a fiókák, a nagyváros nyüzsgő világába költöztek, hogy új fészket rakjanak és mind ritkábban tértek haza.
Megkopott, karomként görbülő régi bronzkilincsét, ráncos ujjak simították szeretettel, szinte sajnálkozva. Mama még visszanézett. Azóta nem látta a tágas nappalit egyikük sem ilyen üresnek, hogy Papával ideköltöztek. Rég volt, már vagy harminc éve. Szinte hihetetlennek tűnt, hisz a szálkamintás parkettát bámulva, mintha egy perc se telt volna el.
A kerítés előtt egy autó dudált, a sofőr az ablakból félig kihajolva, türelmetlenül integetett az utcát elfoglaló teherautónak. Menni kell – mindketten tudták, ő mégis nyikorgott egy utolsót, hátha marasztalhatja kedves barátját.
Mama megsimogatta a keretét, még el is mosolyodott, mielőtt a nehéz kulcsot hangos csikorgással elfordította volna a zárban. Elrebbent az ismerős érintés, utoljára csosszantak az ismerős, távolodó léptek a macskaköves járdán.
Odabenn a nejlonnal borított, hófehér műanyag ajtó egykedvűen dőlt az előszoba falának.

2018. szeptember 24., hétfő

Koós Patrícia – Cirkusz és Varázslat (hírek egy pályázat eredményhirdetéséről)

Írónőnket nagy meglepetés érte, ugyanis a Fővárosi Nagycirkusz által kiírt novellapályázaton harmadik helyezést ért el Cirkusz és Varázslat című novellájával. 
Ezúton is gratulálunk neki!

A novella (és vers) pályázat eredményhirdetését a Fővárosi Nagycirkusz honlapján megtaláljátok, illetve az írónő ezzel kapcsolatos élményeiről egy rövid beszámolót az író saját blogján. (Itt találtok még egy kis ízelítőt is a díjnyertes novellából.)

A Fővárosi Nagycirkusz előzetes tájékoztatása szerint a nyertes művek elolvashatóak lesznek a honlapjukon, facebook oldalukon, illetve nyomtatásban a kiadványaikban.

Az ezzel kapcsolatos hírekért kövessetek Minket, vagy keressétek fel az írónő blogját!

2018. szeptember 21., péntek

Johhny Silver – Síri csend

Borgson a helyére csúsztatta az utolsó szikladarabot. Hátrált egy lépést, aztán megszemlélte a két szabálytalan halmot. Sokáig dolgozott rajtuk, gondosan megválogatta a sziklákat, hogy ne sértsék az alattuk nyugvó testeket. Az eredmény lehetett volna szebb, de csupán ennyire futotta az erejéből. Lekapcsolta az övéről a pisztolyt, beállította az energiaszintet, majd a sírok elé támasztott sziklába bíbor lézertűzzel reszketeg betűket vésett. Két név és egy évszám, ennyire futotta a fegyver energiájából.
Felegyenesedett. Néhány pillanatig azon gondolkozott, hogy illene mondani valamit felettük, ám végül elvetette az ötletet. Rövid ideig állt a sírok mellett, de elkerülte a meghatottság és a gyász érzése, egyedül a saját sorsán töprengett. Visszaindult az űrhajó felé. Hátrahagyta a burkolatdarabot, amin magával vonszolta a holttesteket. Félúton eszébe jutott egy imatöredék gyerekkorából. Megállt és hátrapillantott. A felvert csillagpor ködként lebegett mögötte, a távoli Nap fényében vöröslő függönyként takarta el a sírokat. Nem tudta rászánni magát, hogy visszamenjen.
Az űrhajó siralmasan nézett ki távolról, és a látvány csak romlott, ahogy közeledett. A törzs megroggyanva feszült a szikláknak, az utolsó pillanatban kieresztett támlábak törötten szorultak alá. A tervezők nem számítottak rá, hogy egyszer egy lezuhanó hajótestet kell majd fékezniük a becsapódás során. A főfúvókák helyén éles szélű csonkok meredtek, a motortér a külső tartályokkal együtt szétzúzódott, ahogy a hosszas csúszás során a tehetetlenül sodródó test többször is az útjába eső szikláknak vágódott. A folyékony üzemanyag maradéka ibolyaszín csíkokban rakódott le a burkolatra. A lakórész külső burkolata több helyen behorpadt, de nem szakadt át, a kiszökő levegő megfagyott foltjai egyedül a raktér ajtaja mellett fénylettek.