tag:blogger.com,1999:blog-24147206977379054892024-03-13T07:39:24.769-07:00 Apolló TintafoltjaiApolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.comBlogger65125tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-19181757620983978712018-11-01T10:10:00.002-07:002018-11-01T10:10:58.489-07:00!!! ELKÖLTÖZTÜNK !!!<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Itt megtalálsz minket: <a href="http://www.apollotintafoltjai.hu/" target="_blank">http://www.apollotintafoltjai.hu/</a></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhevzGlDLJ_OH9uz6ZdpRRz_rr0vvcPKycU5aZLS8Z4N3LH98Kp_i6a6_PJqD1aOF3BxMiv6hbiouKINcJOni8Yh16SRkDerh573Ug0mRxsBDu4-ewIBwFKMgwdVCuNph5CEtgx9mP_Biy8/s1600/koltozes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="361" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhevzGlDLJ_OH9uz6ZdpRRz_rr0vvcPKycU5aZLS8Z4N3LH98Kp_i6a6_PJqD1aOF3BxMiv6hbiouKINcJOni8Yh16SRkDerh573Ug0mRxsBDu4-ewIBwFKMgwdVCuNph5CEtgx9mP_Biy8/s320/koltozes.jpg" width="180" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-67177261099330938532018-10-28T02:42:00.001-07:002018-10-28T02:42:39.814-07:00Johhny Silver – Tizenöt év című novellája a Preyer Hugo 2018. novellapályázat első helyezettje<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYgX1MOJ5MMpBIH4sI7gjNqVxUbj8y57iOkNpQSEzSS5niTU0kW0je06F7puY-2qHe3QjW7q_TD0eXqFWS0lvTviYZn39hiPjqk5QCGeVQQqSkN9XrSgdUCMAw8nSdRtFjYIkmhooeUyV7/s1600/johhny-silver-tizenot-ev-dij.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="945" data-original-width="685" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYgX1MOJ5MMpBIH4sI7gjNqVxUbj8y57iOkNpQSEzSS5niTU0kW0je06F7puY-2qHe3QjW7q_TD0eXqFWS0lvTviYZn39hiPjqk5QCGeVQQqSkN9XrSgdUCMAw8nSdRtFjYIkmhooeUyV7/s320/johhny-silver-tizenot-ev-dij.jpg" width="231" /></a></div>
A tegnapi napon, a HungaroCon rendezvényen hirdették ki a <b>2018. évi Preyer Hugo emlékére kiírt 2018. évi novellapályázat</b> eredményét,<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
ééés...</div>
<br />
<b>Johhny Silver: Tizenöt év</b> című novellája lett az első helyezett!<br />
<br />
Az idén 105 író pályázott, összesen 135 novellával, amelyeket egy ötfős zsűri gondosan átolvasott.<br />
<br />
Ezúton is gratulálunk a nyertesnek és minden pályázónak, valamint reméljük, hogy hamarosan olvashatjuk a díjnyertes novellát!Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-83049334210881609102018-10-25T23:28:00.002-07:002018-10-25T23:29:37.823-07:00Tóth Eszter – Lord Eisenwell titkaAz Aranymosás Irodalmi Magazinban megjelent Tóth Eszter legújabb novellája egy szilveszteri vacsoráról, egy frissiben megismert vőlegényről... és persze, hogy a vége happy end legyen: a beteljesült szerelemről.<br />
<br />
<u><b>Részlet a novellából:</b></u><br />
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
"Semmi kedvem sem
volt az Eisenwell kastélyban tölteni a szilvesztert. Mégis, amint
az óra elütötte a kilencet, már a családi hintónkban ültem a
legszebb, halványkék estélyi ruhámban, feltűzött hajjal és
arany ékszerekkel teleaggatva. Utáltam az összes csilingelő
micsodát, pedig anyához képest még mindig egész visszafogottan
festettem. Ő leginkább egy aranyműves cégérének illett volna
be.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
– Ez annyira
kellemetlen – mondtam, miközben a hintó bekanyarodott az
Eisenwell kastély behajtójára. – Tényleg el kellett jönnünk?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
– Karoline, hogy
kérdezhetsz ilyet? – csattant fel anyám. – Épp itt az ideje,
hogy bemutassunk a vőlegényednek.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
– Nem a
vőlegényem – morogtam."</div>
<br />
<br />
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, olvasd el az <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/toth-eszter-lord-eisenwell-titka-10992.html" target="_blank"><b>Aranymosás Irodalmi Magazin</b></a>ban!Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-32099327307512088522018-10-25T23:22:00.001-07:002018-10-25T23:23:09.918-07:00Eszes Rita – Rókatündér<div style="text-align: center;">
BORÍTÓLELEPLEZÉS</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-aWkULG8VDRvV4KGGkFKO6yeJz_1M7i_hquHHhc-4oTmbcvNYgMzTBrEXuVyA2b8XQnUUKHyWf1Vpy77C9ika-PEysf12QUASChOVdXxviocv5ABqfj5CCksrFjUUIfwoE6yow3Xj1385/s1600/rokatunderanablogja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-aWkULG8VDRvV4KGGkFKO6yeJz_1M7i_hquHHhc-4oTmbcvNYgMzTBrEXuVyA2b8XQnUUKHyWf1Vpy77C9ika-PEysf12QUASChOVdXxviocv5ABqfj5CCksrFjUUIfwoE6yow3Xj1385/s1600/rokatunderanablogja.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.anablogjaesirásai.blogspot.com</span></td></tr>
</tbody></table>
Lelepleződött végre Eszes Rita nemsokára megjelenő regényének a végleges borítója!<br />
<br />
Gratulálunk a nyertesnek!<br />
<br />
És ráadásként egy aprócska <u><b>részlet a regényből</b></u>:<br />
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
"– Hamarosan el
kell mennem. Búcsúzni jöttem. Tudom, butaság – hadarja Akira,
mintha maga előtt is szégyellné, hogy beszél hozzám. Úgy érzem,
kicsúsznak alólam a sziklák és máris zuhanok. Alig tudom
felfogni, hogy kimondta azokat a szavakat, amiket nekem kellett
volna.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
Beletúr lazán
összefogott hajába, és a füle mögé igazít egy elszabadult
tincset. Az apja sokat veszekszik vele a hosszú haja miatt, pedig
olyan, mint egy ifjú szamuráj. Pont olyan zárkózott és
titokzatos. Még mindig nem mondok semmit, csak közelebb húzódom,
mert szeretek mellette lenni. Nem nézek rá, a messzi távolt
fürkészem, mintha onnan várnám a válaszokat. Ő is ugyanígy
tesz.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
Nem tudom, meddig
ülünk így, lehet, hogy tíz percig, talán egy órát. Számomra
megáll az idő. Össze-összerezzenek a távolból felénk sodródó
hangokra. Emberek fényképezik egymást a kilátón, a szél
zörgetve cibálja viharkabátjukat, és tengervizet csepegtet
összekócolt hajukba. A felőlük áradó sütemény édesbab
illatával friss halak sós szaga keveredik.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
Végül Akira
megérint engem. Nem tudom, szándékos-e vagy csak a szél feszíti
nekem a többiekéhez hasonló kabátját. A karja az oldalamhoz ér,
és ettől minden szőrszálam az égnek mered, mintha áramütés
ért volna. A szám olyan száraz, hogy most már akkor sem tudnék
megszólalni, ha akarnék.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
– Nem tudom,
mikor jövök vissza, és hogy te itt leszel-e még, de kívánok
neked minden jót az életedben – mondja Akira, és olyan keserű
mosoly játszik az arcán, mint egy sokat tapasztalt öregembernek.
Utoljára még belenézek a szemébe. Szeretem a mélységét.
Érzékenységről árulkodik, pedig csak tizennyolc éves, nemrég
elmondta nekem, a születésnapján. Talán osztálytársak is
lehettünk volna, ha jártam volna iskolába.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
Felállok és
hátrálok néhány lépést, hogy az erdő, és véletlenül se a
sziklák felé induljak. Az állkapcsom majdnem összeroppan, úgy
szorítom, szűkre húzom a szememet is. A távozásával
megpecsételi a sorsom, nélküle nincs értelme harcolnom a
maradásért. Az egész életem romba dől, és ő még csak nem is
tud róla.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.4cm;">
Talán elmondhatnám
neki, de az egy év alatt, amióta ismerem, még soha nem szólítottam
meg. Talán elmondhatnám, de neki én csak egy róka vagyok."</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-91891282465966156072018-10-25T01:31:00.001-07:002018-10-25T01:31:30.611-07:00Előrendelhető az Adj esélyt!<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/8381_b1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/8381_b1.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.konyvmolykepzo.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
Már előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadótól <a href="https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/balint-erika-adj-eselyt-8381?fbclid=IwAR3WZrhZsPX6zmbrYZxvmh7F54HIbrxm0bwcqLWyecIJGg-2q9W_A7dy1Mw" target="_blank"><b>Bálint Erika: Adj esélyt!</b></a> című regénye.<br />
<br />
Ezzel kapcsolatban bátran keresd a kiadó honlapjátApolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-581558020107598322018-10-25T01:12:00.000-07:002018-10-25T01:12:24.347-07:00Előrendelhető a Rókatündér
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://orig00.deviantart.net/fda5/f/2011/274/a/d/kitsune_by_rayuzumaki-d4bj80m.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="741" data-original-width="800" height="185" src="https://orig00.deviantart.net/fda5/f/2011/274/a/d/kitsune_by_rayuzumaki-d4bj80m.png" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.deviantart.com by rayuzumaki</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Már előrendelhető a Könyvmolyképző
Kiadótól <a href="https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/eszes-rita-rokatunder-8385" target="_blank"><b>Eszes Rita: Rókatündér</b></a> (lánykori nevén: Kicune) című
regénye.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ezzel kapcsolatban bátran keresd a
kiadó honlapját!</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-71936042369578823502018-10-22T01:16:00.001-07:002018-10-22T05:35:59.560-07:00Interjú a Pillangólányról<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiKTR2tqmBviCHLhQJlY-igGa8pRr9aIcHbGNOIYvQMfy1k-TTgi2NuVFoT72SQMuLDPXl7fKXro9jIedsMkk6jGa_uBBGGqLXrFG-prRuwNN3rec23waqvHLbDbTpSjVwsWRtdkaC-VaL/s1600/hangulat_pillangolany_091.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="1000" height="329" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiKTR2tqmBviCHLhQJlY-igGa8pRr9aIcHbGNOIYvQMfy1k-TTgi2NuVFoT72SQMuLDPXl7fKXro9jIedsMkk6jGa_uBBGGqLXrFG-prRuwNN3rec23waqvHLbDbTpSjVwsWRtdkaC-VaL/s640/hangulat_pillangolany_091.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.papirsziv.wordpress.com</span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Mesélnél pár gondolatot magadról, így
kezdésnek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Persze csak ami publikus. Család,
munka… hasonlók.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bevallom, mindig zavarba jövök, ha magamról kell beszélni,
mert sosem tudom eldönteni, mi az, ami igazán érdekes lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azért nem baj, ha ez nem kerül bele az interjúba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">(Bocs, Kia, gonosz vagyok. :) )<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A párommal élek együtt, jelenleg csak alkalmi munkáim
vannak. Korábban nyolc éven keresztül egy színházban dolgoztam, először
nézőtéri dolgozóként, majd nézőtéri felügyelőként és honlapszerkesztőként.
Mivel ez együtt elég sok volt, kevésbé maradt időm és energiám írni, ezért
végül felmondtam, és most leginkább az írásra koncentrálok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Az írást azt tanultad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Konkrétan nem, de ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszem
folyamatosan tanulni, fejlődni. Sok írástechnikai cikket olvasok, írástechnikai
könyvek is fordultak már meg a kezemben, és persze sokat olvasok és rengeteget
írok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">A 2018. évi VII. Aranymosás pályázat
győztese vagy. Mit csináltál, amikor megtudtad, hogy te és a Pillangólányod
nyertetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hiszem, először próbáltam levegőhöz jutni, aztán amikor
már képes voltam megszólalni, felhívtam a párom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Feltételezem akkor ő olvasta is a
Pillangólányt. Hogy viszonyult hozzá, mert azért valljuk be, hogy vannak benne
bőven szexuális jelenetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, olvasta, és szerette is. Igazság szerint olykor rajta
szoktam tesztelni a férfi karaktereimet. Előfordul, hogy nagyon
elbizonytalanodom, hogy reális-e, amit írtam, gondolhat-e ilyet egy férfi.
Nyilván ezt nőként nehéz megítélni, így ilyenkor fel szoktam neki olvasni az
adott részletet, és megkérdezem, megállja-e a helyét. Azért volt már olyan,
hogy nem teljesen volt jó, és inkább átírtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ami a szexjeleneteket illeti, szerintem ez leginkább azon
múlik, hogy az ismerősök képesek-e elvonatkoztatni attól, aki írta. Ha igen,
akkor nem fog furcsának tűnni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Korábbi Aranymosáson is vettél már
részt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, kétszer is, de egyik alkalommal sem jutottam tovább az
előszűrésen. Így utóbb már tudom és látom, hogy miért nem sikerült akkor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Honnan jött a Kia név?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez nagyon egyszerű történet. A Merengőn akartam elkezdeni
publikálni, olyan három és fél évvel ezelőtt. Olyan nevet szerettem volna,
amiben benne vannak az eredeti nevem betűi, így összeraktam rengeteg verziót,
és elkezdtem sorra ellenőrizni, hogy mi foglalt és mi nem. Ez volt az egyetlen,
ami nem volt foglalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">(Upgrédelt információ: Kia menet közben
Chiarára változtatta az írói nevét, ezzel kapcsolatban bátran keressétek az
írónő oldalát!)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Ha jól tudom, a Pillangólány az első
regény, ami megjelenik tőled, igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, így van. Eddig csak novelláim, rövidebb írásaim és
verseim jelentek meg, a Pedagógiai műhely című folyóiratban és a
Kelet-Magyarország című napilapban. Illetve idén lesz még egy megjelenésem, egy
novellám bekerült<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a Könyvmolyképző Kiadó
karácsonyi antológiájába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Az Aux Elizával készített interjúban
olvastam, hogy blogger világból jöttél. Mesélnél erről?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igazság szerint a blog születése a Merengőhöz köthető. Aki
nem ismeri a Merengőt, az nem tudja, hogy az oldalon admin rendszer működik,
tehát nem tölthet fel bárki bármit, minden történet átesik egy ellenőrzésen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Na most ha az ember feltölti a regényének a következő
fejezetét, mielőtt az adminok felengednék, fel lehet törni a történetet (nem
árulom el, hogyan – Kia is gonosz), és így el lehet olvasni a fejezetet.
Viszont a kritikáknál ilyenkor egy üres kritika jelenik meg, és ami kicsit
lehangoló tud lenni az író számára. Bár az nagyon jó érzés, hogy sokan
kíváncsiak a folytatásra, és igazából ezért hoztam létre a blogot. Így akik
nagyon-nagyon kíváncsiak voltak, és nem nagyon tudtak várni, a blogon már
rögtön olvashatták a folytatást, engem pedig nem fogadtak üres kritikák a
Merin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Röviden ennyi a blog története, kifejezetten bloggeres
körökben soha nem mozogtam, a blog az olvasókért született. Ha nincs ez a nagy
érdeklődés, nem hiszem, hogy belevágtam volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">A Merengőn szoktál még publikálni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még nyáron írtam egy történetet, ami egy trilógia befejezése
volt, az még felkerült, de azóta nem. Hogy hogyan alakulnak tovább a dolgok,
azt egyelőre nem tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">A blogon láttam, hogy szép számmal
írtál blogregényeket. A Szívregényeket, illetve Másvilág blognak adott
interjúdban említésre kerül a Fekete Főnix.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Ezek is misztikus, romantikus, erotikus
hangvételűek, vagy esetleg más zsánerben is alkotsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mindegyik erotikus-romantikus, és mindegyik a mágikus
realizmus felé kacsingat, ugyanúgy, ahogy a Pillangólány is, a különbség – a
Fekete főnix kivételével –, hogy a Szívregények könnyedebb hangvételűek.
Humorosak, kedvesek, és megmelengetik az ember szívét – vagyis remélem, ezt
teszik. A Fekete főnix olyan, mint a Pillangólány: kicsit komorabb és erősebbek
benne az erotikus jelenetek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Emlékszel még, honnan jött a
Pillangólány ötlete?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem, egészen pontosan nem. A regény elején szerepel egy vers
Adytól, ha jól emlékszem, azt olvasva született meg bennem Virág karaktere és
az a hangulat, ami miatt írni kezdtem, de akkor még nem tudtam, merre fog majd
vezetni a történet, de talán mondhatom azt, hogy minden mást Virág karaktere
hozott magával. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Mivel a borítótervező pályázaton
anyukád is részt vett, feltételezem, ő már korábban is olvasta a regényt. Mit
szólt hozzá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, olvasta. Mikor felmerült bennem, hogy pályáznék a
regénnyel, megkértem, hogy mondjon róla véleményt. Bizonytalan voltam, hogy
érdemes-e vele indulni, hogy elég jó-e a történet. Anyukám több korábbi
írásomat is olvasta, sose tartózkodott a kritikától, így tudtam, hogy most is
számíthatok rá. Szerencsére szerette a regényt, és biztatott, hogy induljak
vele az Aranymosáson.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">A Könyvmolyképző Márkabolt facebook
oldalára kikerült borítókról mesélnél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az egyik ugye benne volt az én toplistámban is, szóval arról
nem is beszélnék.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az, amelyiken a csipkés ruhás lány van,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>nagyon jól illik a könyvhöz, mert a regényben
is van egy olyan jelenet, amikor Virágon hasonló ruha van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az a borító, amin a kéz és a pillangó van, nagyon sokáig
szerepelt nálam is a toplistán, szóval azt is szeretem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az utolsó pedig a saját tervem, jót mosolyogtam azon, hogy
pont az kapta a legkevesebb szavazatot. A lány amúgy nagyon közel áll ahhoz,
amilyennek Virágot képzelem, ugyanúgy, ahogy az Ambrús Reni tervén szereplő
lány is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/8391_b1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="200" src="https://konyvmolykepzo.hu/wp-content/uploads/2011/11/8391_b1.jpg" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.konyvmolykepzo.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Van már a kiadó részéről végleges
döntés a borítót illetően?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, ezzel kapcsolatban nemsokára érkeznek a hírek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">(Upgrédelt információ: azóta már ki is
hirdették, gratulálunk a nyertesnek, csodaszép a borító.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Mivel gyakorlatilag a könyvet
végigszexelik, önkéntelenül is a “Szürke ötven árnyalata” jutott az eszembe.
Olvastad? Volt némi inspiráció attól a könyvtől?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A trilógia első részét olvastam, mert kíváncsi voltam, mi ez
a nagy felhajtás körülötte, de nem igazán fogott meg, így nem hiszem, hogy
inspirált volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Dolgoztál már korábban együtt
szerkesztővel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem, ez volt az első alkalom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Milyen tapasztalatod van a
szerkesztéssel és a szerkesztővel való munkával kapcsolatban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kozma Réka volt a szerkesztőm, nagyon kedves volt,
figyelmes, türelmes, mindig mindent elmagyarázott, ha mégis kétségek merültek
fel bennem, bátran kérdezhettem, szóval nagyon hálás vagyok a közös munkáért. A
szerkesztés izgalmas és érdekes tapasztalat volt, és bízom benne, hogy tanulnom
is sikerült belőle. Azt ugyan nem állítom, hogy előtte nem féltem. Mivel korábban
még bétával sem dolgoztam igazán együtt, tartottam attól, lelkileg hogyan
viselem majd a szerkesztést. Nem gondoltam, hogy tökéletes, amit írtam, sőt,
alig vártam, hogy egy szerkesztő segítségével jobbá tegyük a történetet, tehát
azért felkészültem, hogy bizony lesz, amit át kell írni, vagy épp ki kell
húzni, de nem volt tapasztalatom arra vonatkozóan, hogy hogyan kezelem az
ilyesmit, és nem szerettem volna, hogy a szerkesztő számára rémálom legyen
velem dolgozni. De szerencsére felesleges volt bármitől is tartanom, úgy érzem,
minden nagyon jól alakult.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCafaZbfmVFgeorYksNah23mGiKTHQ0xU5OwxLBcNkHM6EDwD2ZwxhVv6FSEjrFzk2bJrE6GS1bMU1D_mUmkEpvh8QRTrPqEoeQNR8vYYW6jKLnGPeNY-BN61N8F07m9D8rcL64WodPMp0/s1600/idezet_pillangolany_09.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="1000" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCafaZbfmVFgeorYksNah23mGiKTHQ0xU5OwxLBcNkHM6EDwD2ZwxhVv6FSEjrFzk2bJrE6GS1bMU1D_mUmkEpvh8QRTrPqEoeQNR8vYYW6jKLnGPeNY-BN61N8F07m9D8rcL64WodPMp0/s320/idezet_pillangolany_09.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.papirsziv.wordpress.com</span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">A könyvben sok versrészlet szerepel. A
versek közrejátszottak a regény ötletében, vagy ezeket kifejezetten a regény
kedvéért válogattad össze?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ötletet magát nem a versek adták, bár a regény elején
szereplő vers hozzátett a hangulathoz, ami miatt írni kezdtem. Az, hogy a
költészet ennyire erősen része lett a történetnek, igazából Virágnak
köszönhető. Volt egy pillanat, amikor adta magát, hogy ne a saját szavaival
szólaljon meg,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>onnantól kezdve már
tudtam, hogy sok versrészlet fog szerepelni a regényben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Verseket is írsz? Vagy próbálkoztál?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igen, de szerintem ebben nem vagyok túl jó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Van kedvenc költőd, kedvenc versed?
Esetleg azok közül, melyek a regényben is szerepelnek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pilinszky János a kedvenc költőm. Kedvenc verset nagyon
nehéz választani, mert ez nálam nagyon hangulatfüggő, de ha
nagyon-nagyon-nagyon muszáj lenne, akkor Pilinszkytől a “Kisértés” című verset
választanám. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Mik a terveid a jövőre nézve? Van a
tarsolyodban (vagy asztalfiókodban) újabb regény?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még nincs. Vagyis a Fekete főnix készen van, csak szeretném
átdolgozni, de még nem jöttem rá, hogyan kezdjek neki, illetve nemrég kezdtem
el írni egy új történetet, de még nagyon az elején tartok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Utolsó kérdés: ha kijön a könyv,
dedikálsz nekem egyet? :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Persze. :)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 1.0cm;">
<span style="color: #548dd4; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">Yuppppi. Ezúton is köszönöm az interjút
Kiának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon köszönöm a remek kérdéseket és az érdeklődést!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECR3qOk8DgIWSYDtI4rFF1NATbrje0hq8KejpjqY19NKSGR5Vgl2163Ky7tg3TMJ_VY1z6kO2O6lysAQZFJXfYZo0uFJB3jkXTacqt0w3szOUgkAeNdi-Ro2EPazjvzlA93mCgGoM0B44/s1600/hangulat_pillangolany_10.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="1000" height="329" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECR3qOk8DgIWSYDtI4rFF1NATbrje0hq8KejpjqY19NKSGR5Vgl2163Ky7tg3TMJ_VY1z6kO2O6lysAQZFJXfYZo0uFJB3jkXTacqt0w3szOUgkAeNdi-Ro2EPazjvzlA93mCgGoM0B44/s640/hangulat_pillangolany_10.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.papirsziv.wordpress.com</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: xx-small;">(Írta: LK)</span></div>
<br />Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-31616703067803072812018-10-19T00:31:00.004-07:002018-10-19T00:32:52.868-07:00Fráter Zsuzsanna – Varázslókirály<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A hangok a kastély
pincéjében várakoztak egy emberöltő óta, hogy egyszer újra
megtölthessék zenével a csöndbe fagyott világot. A
Varázslókirály zárta be őket oda, amikor elege lett a mindenség
zsivajából.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
Irdatlan zsákjába
töltötte a városok lármáját, az erdők zúgását, a tenger
moraját, a madarak énekét, a szél neszezését. Nem hagyott
búgást a kagyló héjában, sem zörgést a száraz levelek
táncában. A feneketlen zsák elnyelte a villám dörejét, a patkó
dobogását, a hegyről lezúduló szikla dübörgését.
Elhallgattak a hangszerek, az autódudák, még a teáskanna sem
fütyült tovább. A kutyáktól elvette az ugatást, a macskáktól
a nyávogást és a lovaktól a nyerítést. Az emberek némán
meredtek egymásra, a telefonok megsüketültek, a mozikban a filmek
hangtalan peregtek tovább.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A Varázslókirály
végül a zsákba gyűjtött hangokat lezárta arany pecsétjével,
majd elrejtette a kastélya pincéjében.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A világra óriás
kotlósként ült rá a csönd.
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A király pedig
elégedetten szemlélte művét. Végre nem maradt zaj, mely
pihenését megzavarhatta volna.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
Egy napon aztán
egy kisfiú érkezett a Varázslókirály palotájába. Átjutott a
folyosók labirintusán, a mágia pókháló-szövedékén és
egyenesen a király trónja előtt állt meg.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
– Ki vagy, te és
mit akarsz? – szegezte a kérdést, mint hegyes dárdát a
varázsló tekintete a fiú szívének, mert a hangok nélküli
világban csak a szív és a szem beszélt. A száj némán
hallgatott.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
– Bocsáss meg,
mágusok királya! Csak egy fiú vagyok, aki nagy kéréssel jött
hozzád – súgta a gyermek szíve a varázslónak.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
– És mit akarsz
kérni tőlem, fiú? – villámlott a király szeme.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
– Segíts az én
édesanyámnak! – A gyermek szíve esdekelt. – Egyre szomorúbb
és sápadtabb szegény, az orvosok már tehetetlenek. Én azonban a
padláson találtam egy régi könyvet, benne egy történettel a
fülemüléről, kinek éneke meggyógyította a haldokló császárt.
Kérlek, nagy király, add vissza a madarak énekét! Hadd hallja meg
dalukat az én anyám, hátha nem hívja majd akkor a halál!
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A fiúcska
szeméből egy könnycsepp gördült le, hogy a Varázslókirály
szívén koppanjon egyet. A mágus megreszketett, eszébe jutott a
fülemüle trillázása és a saját édesanyja kacagása. Olyannyira
megtelt a hangok emlékével, hogy már a torkát feszítették,
végül hangos zokogásban tört ki.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A varázsló
zokogása egyre csak zengett, megrezegtette a palota márvány
termeit, végigsöpört a tornyokon, végül beáramlott a pincébe,
és feltörve a zsák pecsétjét, szabadon engedte a bebörtönzött
hangokat. A világ pedig újra megtelt muzsikával.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A király először
meghökkent, de végül nevetésben tört ki, mert szívét
felmelegítette a gyermek örömének zenéje.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
A fiúcska pedig
szél zúgásával, méhek zümmögésével, fecskék csivitelésével
kísérve tért haza, hogy édesanyját visszadalolja a hangokkal
teli életbe.
</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-84276155214359406652018-10-16T06:54:00.000-07:002018-10-16T06:59:59.791-07:00Sziács Viola – Eleven kék<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlUuFgV5Mz_6yutjMBk9YJwDxa797VpMHz79IDVdTso5uV1_aVintnn63A0xvhJIh8gK2g1p7yAe78S7eMmEcwrx0I5xuN2SOVjlBhRZyKjPnM3ZlY3-okwtH3neRGx1jGhz6cD8Ffb9Zp/s1600/kleinheincz-roboz-az-ev-magyar-scifi-es-fantasynovellai-2018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlUuFgV5Mz_6yutjMBk9YJwDxa797VpMHz79IDVdTso5uV1_aVintnn63A0xvhJIh8gK2g1p7yAe78S7eMmEcwrx0I5xuN2SOVjlBhRZyKjPnM3ZlY3-okwtH3neRGx1jGhz6cD8Ffb9Zp/s200/kleinheincz-roboz-az-ev-magyar-scifi-es-fantasynovellai-2018.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.gabo.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megjelent a GABO Kiadó gondozásában Az év science fiction és fantsasy novellái 2018. című antológai (szerk.: Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor), amely antológiában szerepel (többek között) <b>Sziács Viola: Eleven kék</b> című fantasy novellája.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ízelítőnek egy aprócska <u><b>részlet a novellából</b></u>:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
" A menyegző előtti éjszaka anyám
bejött a szobámba, és elérzékenyült mosollyal az ágyam szélére
ült. Megszorította a kezemet, és lágyan azt kérdezte, tudom-e,
mi vár rám a nászéjszakán.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Eleget néztem a lovainkat ahhoz, hogy
magamtól is rájöjjek, válaszoltam. Erre ő felnevetett, és azt
mondta, mifelénk a lányok ártatlanságát nem a férfiak örömére
tartogatják. Egy kagyló markolatú tőrt csúsztatott a tenyerembe,
finoman ráhajtogatta az ujjaimat és arra kért, öltözzek fel
hamar."</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ugye milyen izgalmas kezdés?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ha érdekel a folytatás, akkor látogasd meg a GABO Kiadó honlapját, vagy kövess minket!</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-61739331296065312682018-10-09T02:33:00.002-07:002018-10-09T02:34:40.312-07:00L. K. Patrícia – Cirkusz és VarázslatHa nyomon követitek írónőnk munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy a tegnapi napon a Fővárosi Nagycirkusz által kiírt vers- és novellapályázat díjátadója volt.<br />
<br />
Írónőnk fantasy zsánerben írt novelláját, melynek címe Cirkusz és Varázslat harmadik helyezést ért el a novella kategóriában. A novellát 185 pályázó műve közül választották ki.<br />
<br />
Bővebb hírt a <a href="https://www.fnc.hu/hirek/item/1735-csoda-a-cirkuszban-dijatado" target="_blank">Fővárosi Nagycirkusz</a> honlapján, vagy az <a href="https://patriciakoos.blogspot.com/2018/10/dijatado-fovarosi-nagycirkuszban.html" target="_blank">írónő blogján</a> olvashattok.<br />
<br />
A novella szintén elérhető a <a href="https://www.fnc.hu/hirek/item/1725-l-k-patricia-cirkusz-es-varazslat" target="_blank">Fővárosi Nagycirkusz</a> honlapján és az <a href="https://patriciakoos.blogspot.com/2018/10/cirkusz-es-varazslat.html" target="_blank">írónő blogján</a>.Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-79402523937945197362018-10-08T00:55:00.000-07:002018-10-08T00:56:05.302-07:00Bálint Erika – Adj esélyt! (hírek 2.)Hamarosan megjelenik Bálint Erika: Adj esélyt című könyve, amely a másságról, az elfogadásról, a megbocsátásról szól.<br />
<br />
Az írónő meglepetésként elkészített egy videómontázst, amely érzésekről, hangulatokról szól.<br />
A videó alatt a Doors: Riders on the storm című száma szól, és nem véletlenül! A regényben fontos szerepet kap ez a dal is.<br />
<br />
Gyere, és nézd meg a videót a <a href="http://Írások - Bálint Erika" target="_blank">Írások - Bálint Erika facebook oldal</a>on.Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-56904211745704740292018-10-05T06:33:00.000-07:002018-10-05T06:34:37.578-07:00Aki író, olvasson!<br />
<div class="MsoNormal">
Eljött az ideje, hogy visszakanyarodjunk az író dolgaihoz,
és az egyes számú szabályhoz, amit olyan pongyola módon szépen átugrottam.
Emlékeztek még? (Aki esetleg nem, <b><a href="https://apollotintafoltjai.blogspot.com/2018/08/aki-iro-irjon.html" target="_blank">ITT</a></b> megtalálhatja a cikk első részét)</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szóval…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, hogy
műveltebb légy!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Minél több könyvet elolvasol, úgy bővül a szókincsed, a
látóköröd, választékosabban tudsz majd írni, megismersz más zsánereket,
toposzokat, karaktertípusokat, és még sorolhatnám.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, hogy utazz!</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Minden egyes könyv egy új világot nyit meg a számodra, ahol bejárhatod
a múltat, a jövőt, és olyan tájakat ismerhetsz meg, ahol még nem jártál, szóval
kalandra fel!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, hogy
ismerkedj!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Na jó, ez most félreérthető volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Az is egy módszer, hogy könyvtárakba jársz randizni, vagy
annyira belemerülsz egy könyv olvasásába (persze séta közben), hogy szépen
belegyalogolsz egy helyes pasas karjaiba, de most nem ilyesmire gondoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy a könyvek dimenziókapukat nyitnak új világokba, úgy az
új világok szerves részei az emberek, idegen lények is, akiket megismerhetsz.</div>
<div class="MsoNormal">
Ne várd, hogy szembejöjjön az utcán egy lovag vagy éppen Csubakka
(kivéve, ha cosplayesek közé keveredsz, vagy éppen álmodsz), hanem végy elő egy
jó kis könyvet!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, hogy fejlődj!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezt most egyrészt érzelmileg értem, és visszacsatolnék az
előző pontokhoz: az új világgal és új emberekkel együtt új érzéseket is
felfedezhetsz, amelyek által te is gyarapodsz, megismered, hogy másoknak talán
másmilyen igényeik, vágyaik vannak, hogy talán ugyanarról a dologról másképpen
vélekednek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másrészt viszont az olvasás fejleszti a vizuális képességed,
a memóriád és a koncentrációd, ugyanis a filmekkel vagy az internettel
ellentétben itt nem kapod meg készen a vizuális- és hanganyagot, ahhoz bizony
meg kell dolgoztatnod az agyadat, hogy a papírra vetett szavak megelevenedjenek
benned.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, hogy
kreatívabb légy!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az olvasás javítja a felfogóképességet, a problémamegoldó
készséget és nem utolsó sorban a kreativitást, márpedig ezek nem
elhanyagolhatóak, ha mi magunk is történeteket találunk ki.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Olvass, mert az
olvasás egészséges!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tudtad, hogy az olvasás kirángat a napi gondokból (vagy
éppen alól?), és ezáltal csökkenti a stressz-szintedet?</div>
<div class="MsoNormal">
Tudtad, hogy aki lefekvés előtt legalább 6 percet olvas
(telefonon, tableten, számítógépen olvasott könyvre nem igaz!), az sokkal
könnyebben alszik el?</div>
<div class="MsoNormal">
Tudtad, hogy az olvasás segít a depresszión, illetve
bizonyos mentális betegségeken?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Végszónak pár érdekesség még az olvasásról, amit talán szintén
nem tudtál:</div>
<div class="MsoNormal">
A "mély olvasás" során sokkal aktívabban működik
az agyad beszéd-, látó- és hallóközpontja, ezért jobban is rögzülnek a dolgok.</div>
<div class="MsoNormal">
A „mély olvasás” meghosszabbítja az életed. (1992 óta
végeznek ezzel kapcsolatban hosszú távú kutatásokat.)</div>
<div class="MsoNormal">
Az olvasással javítható az akusztikus diszlexia (akusztikus
diszlexia, amikor a hallási kép alapján tévesztünk betűket össze: pl.: p=b),
ugyanis ha többször olvastál egy adott szót, és láttad, hogy kell helyesen
leírni, hiába hallod rosszul, tudni fogod, melyik a helyes alakja.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: xx-small;">(Írta: LK)</span></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-74590406332631496892018-10-02T00:14:00.001-07:002018-10-02T00:14:56.270-07:00Ladányi Klára – Vigyázz a fúriával!<div style="margin-bottom: 0cm;">
Megjelent Ladányi Klára: Vigyázz a fúriával! című novellája a Porcelánszív Irodalmi folyóiratban.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ha unatkozó istennő vagy, ez a novella pont Neked való! 😊</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<u><b>Részlet a novellából:</b></u></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.48cm;">
"Tisziphoné
igazi fúria volt. Szó szerint. A nővéreivel születésétől
kezdve hosszú ideig az Alvilág alkalmazásában álltak. Fő
tevékenységük a haldokló lelkek elragadása és az apagyilkosok
halálba hajszolása volt, ám egy kényes ügy véget vetett őrjítő
karrierüknek. Ezután a napfényes Athénban telepedtek le a sötét
Tartarosz helyett. Csakhogy a nyughatatlan Tisziphoné megunta az
évezredek óta tartó édes életet, izgalomra vágyott. Elővett
hát egy térképet, és rábökött. Bronzbarna ujja alatt egy
furcsa név feküdt: Buda-Pest. Az istennő arca felragyogott."
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<b>A teljes novella elolvasható itt: <a href="http://www.porcelansziv.hu/2018/09/ladanyi-klara-vigyazz-furiaval.html" target="_blank">Porcelánszív Irodalmi Folyóirat</a></b></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-51958229467152187222018-10-01T03:34:00.000-07:002018-10-01T03:48:10.173-07:00Kiszely Réka – Nyikorgó búcsú(s)zó<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-G_IjFu-6eJfcgCZc0BdMvTLLHPEZg5vxy5JZGKR8WAGWxS58vcI2tGrJjBaSSm7s1wKzWrS9OAMYQQzheOLXlgQQXQne7S3z1jHA9Q_DMlHmmzSNg91xmXA9XVF4zxU-7z71xo4SkkB/s1600/door.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="880" data-original-width="613" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji-G_IjFu-6eJfcgCZc0BdMvTLLHPEZg5vxy5JZGKR8WAGWxS58vcI2tGrJjBaSSm7s1wKzWrS9OAMYQQzheOLXlgQQXQne7S3z1jHA9Q_DMlHmmzSNg91xmXA9XVF4zxU-7z71xo4SkkB/s320/door.jpg" width="222" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.deviantart.com by iciatko</span></td></tr>
</tbody></table>
Olyan
sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani.
Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a
színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak
a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos
hajnalon.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Pedig
látott ő mindent! Végtelenségig húzódó beszélgetést a
küszöbön, titkos kilopódzást, mikor visszafojtott lélegzettel
várták az ifjak, hogy nyikorgásával árulójuk lesz-e, sőt, még
lopott utolsó utáni csókokat is. Volt áldozata kamaszkori viták
hevének, mikor a kiabálás gyakran csapott át dühöt kirohanásba,
átkozódó ajtócsapkodásba. Még őrizte a legcsúnyább sebeket −
a számtalanszor lefestett hosszú repedést, melyeket minden
kamasz-vita egyre mélyebbre vésett. Sarokvasait is cserélni
kellett egyszer.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Emlékezett
a szálkáig hatoló fájdalomra, mikor a kis körfűrész lengőajtót
vágott belé, hogy Cirmos kedvére járhasson ki a kertbe, ha elunta
a puha párnán lustálkodást… S bizony a súlyra is, mely alatt
megfáradtan nyikorgott, valahányszor Mama a keretének dőlt, hogy
szomorú belenyugvással szemlélje az egyre üresebbé váló házat.
Kirepültek a fiókák, a nagyváros nyüzsgő világába költöztek,
hogy új fészket rakjanak és mind ritkábban tértek haza.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Megkopott,
karomként görbülő régi bronzkilincsét, ráncos ujjak simították
szeretettel, szinte sajnálkozva. Mama még visszanézett. Azóta nem
látta a tágas nappalit egyikük sem ilyen üresnek, hogy Papával
ideköltöztek. Rég volt, már vagy harminc éve. Szinte
hihetetlennek tűnt, hisz a szálkamintás parkettát bámulva,
mintha egy perc se telt volna el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kerítés előtt egy autó dudált, a sofőr az ablakból félig
kihajolva, türelmetlenül integetett az utcát elfoglaló
teherautónak. Menni kell – mindketten tudták, ő mégis
nyikorgott egy utolsót, hátha marasztalhatja kedves barátját.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Mama
megsimogatta a keretét, még el is mosolyodott, mielőtt a nehéz
kulcsot hangos csikorgással elfordította volna a zárban. Elrebbent
az ismerős érintés, utoljára csosszantak az ismerős, távolodó
léptek a macskaköves járdán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Odabenn
a nejlonnal borított, hófehér műanyag ajtó egykedvűen dőlt az
előszoba falának.</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-58508804152116291052018-09-24T01:35:00.000-07:002018-09-24T01:36:02.156-07:00Koós Patrícia – Cirkusz és Varázslat (hírek egy pályázat eredményhirdetéséről)<div style="text-align: justify;">
Írónőnket nagy meglepetés érte, ugyanis a Fővárosi Nagycirkusz által kiírt novellapályázaton harmadik helyezést ért el Cirkusz és Varázslat című novellájával. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúton is gratulálunk neki!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A novella (és vers) pályázat eredményhirdetését a <a href="https://www.fnc.hu/szolgaltatasaink/irodalmi-palyazat" target="_blank">Fővárosi Nagycirkusz honlapján</a> megtaláljátok, illetve az írónő ezzel kapcsolatos élményeiről egy rövid beszámolót <a href="https://patriciakoos.blogspot.com/2018/09/eredmenyhirdetes-fovarosi-nagycirkusz.html" target="_blank">az író saját blogján</a>. (Itt találtok még egy kis ízelítőt is a díjnyertes novellából.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Fővárosi Nagycirkusz előzetes tájékoztatása szerint a nyertes művek elolvashatóak lesznek a honlapjukon, facebook oldalukon, illetve nyomtatásban a kiadványaikban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ezzel kapcsolatos hírekért kövessetek Minket, vagy keressétek fel az írónő blogját!</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-67888117250763470442018-09-21T00:14:00.000-07:002018-09-21T00:15:29.523-07:00Johhny Silver – Síri csend<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
a helyére csúsztatta az utolsó szikladarabot. Hátrált egy
lépést, aztán megszemlélte a két szabálytalan halmot. Sokáig
dolgozott rajtuk, gondosan megválogatta a sziklákat, hogy ne
sértsék az alattuk nyugvó testeket. Az eredmény lehetett volna
szebb, de csupán ennyire futotta az erejéből. Lekapcsolta az
övéről a pisztolyt, beállította az energiaszintet, majd a sírok
elé támasztott sziklába bíbor lézertűzzel reszketeg betűket
vésett. Két név és egy évszám, ennyire futotta a fegyver
energiájából.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Felegyenesedett.
Néhány pillanatig azon gondolkozott, hogy illene mondani valamit
felettük, ám végül elvetette az ötletet. Rövid ideig állt a
sírok mellett, de elkerülte a meghatottság és a gyász érzése,
egyedül a saját sorsán töprengett. Visszaindult az űrhajó felé.
Hátrahagyta a burkolatdarabot, amin magával vonszolta a
holttesteket. Félúton eszébe jutott egy imatöredék
gyerekkorából. Megállt és hátrapillantott. A felvert csillagpor
ködként lebegett mögötte, a távoli Nap fényében vöröslő
függönyként takarta el a sírokat. Nem tudta rászánni magát,
hogy visszamenjen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Az
űrhajó siralmasan nézett ki távolról, és a látvány csak
romlott, ahogy közeledett. A törzs megroggyanva feszült a
szikláknak, az utolsó pillanatban kieresztett támlábak törötten
szorultak alá. A tervezők nem számítottak rá, hogy egyszer egy
lezuhanó hajótestet kell majd fékezniük a becsapódás során. A
főfúvókák helyén éles szélű csonkok meredtek, a motortér a
külső tartályokkal együtt szétzúzódott, ahogy a hosszas
csúszás során a tehetetlenül sodródó test többször is az
útjába eső szikláknak vágódott. A folyékony üzemanyag
maradéka ibolyaszín csíkokban rakódott le a burkolatra. A
lakórész külső burkolata több helyen behorpadt, de nem szakadt
át, a kiszökő levegő megfagyott foltjai egyedül a raktér ajtaja
mellett fénylettek.</div>
<a name='more'></a><br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
felnézett a felderítőhajó maradványaira. Néhány órája még
hárman ültek a társalgó asztala mellett. Graff dühösen
csapkodta az asztalt, mint mindig, amikor a Társaság került szóba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Kiraboltuk a Földet, most pedig kiraboljuk a Naprendszert is! –
meredt rá vöröslő arccal a pilóta.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Ingut
megérintette a Graff kezét, ám a férfi ingerülten lerázta azt.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Ne nyugtass! Nem tehetek róla, hogy a tisztelt főgeológusunk nem
lát tovább az orránál! A Társaság a vérünket szívja, közben
semmit sem tesz a nyomorban élő milliókért! – fordult vissza az
asztal túloldalán ülő Borgson felé.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
szőke lány is ránézett, és megrázta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Legalább neked legyen eszed, Rens!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
nem értette, miért nevezi így a lány, tévedésről azonban szó
sem lehetett, hiszen Ingut egyenesen a szemébe nézett.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Ti ezt nem érthetitek! – tárta szét a karját. – Én a Földön
születtem, nem úgy, mint ti! Nem ismeritek úgy a körülményeket,
ahogy én! A Társaság adott reményt a túlélésre, amikor az
emberiség már közel volt ahhoz, hogy élhetetlenné tegye a
bolygót. Ötven évig toporgott mindenki az űr peremén, mégis
egyedül a Társaság mert elszakadni a Földtől. Az alapítók
azok, aki belátták, hogy csak a Naprendszer kolonizálása adhat
esélyt a túlélésre. Megtették azt a lépést, amit a kormányok
nem tudtak, vagy nem akartak megtenni. A kirajzás elkezdődött.
Meghódítottuk a Naprendszer belső régióit, most pedig a külső
bolygók következnek. Az előttünk álló munkához rengeteg
nyersanyagra van szükség, amit az űrben gazdaságosabban
kibányászhatunk, mint a Földön, ráadásul további
környezetszennyezés nélkül.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Nekem ne emlegesd a környezetszennyezést! – hördült fel Graff.
– Láttad már a kitelepülő újgazdagok marsi városainak
környékét? A hivalkodó palotákból tonnaszám hordják a
szemetet a kiszáradt medrekbe. Arra sem veszik a fáradságot, hogy
megpróbálják újrahasznosítani, amit lehet! Az erőterek nem a
porviharokat tartják távol, hanem a szemetet és a bűzt! Ott
folytatják a pusztítást, ahol a Földön abbahagyták!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Ingut
hátradőlt, és karba fonta a kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
A Társaságot nem azonosíthatod ezekkel az emberekkel! – mondta
Borgson, miközben ujját a pilóta mellének szegezte. – Ez
ostobaság!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Graff
ellökte a geológus kezét, felpattant, aztán az asztalra
támaszkodott, és úgy ordított a képébe:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Az az ostobaság, hogy nem látod be, a Társaság valójában egy
maroknyi kiváltságos ember érdekeit képviseli, akik már nem
élnek a Földön. A kisrészvényesek nevetséges osztalékot
kapnak, miközben milliárdokat érő aszteroidákat bontunk az
atomjaira. Nekik semmit nem jelent az egész, hiszen egyetlen gramm
fém sem jut le az űrből a Földre!
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgsonnak
eszébe jutott, milyen undorító volt az arcába fröcsögő nyál.
Hiába próbált elhúzódni, a szűk helyen ez lehetetlen volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
A Föld jobban kezeli az újrahasznosítást, mint a fejlődő
kolóniák, ez tény. Az igényeihez mérten nem szorul extra
nyersanyagra, amit a magas szállítási költségek miatt amúgy sem
tudna megfizetni. A kitelepülés mértékének emelkedésével
tovább fog csökkenni majd a fogyasztás…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Graff
ismét az asztalra csapott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Süket propagandaszöveg! Ha pedig nem vagy ezzel tisztában, akkor
nincs is miről beszélnünk!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
pilóta a mosogatóba vágta a poharát, aztán sarkon fordult, és
kiviharzott az étkezőből. Ingut megrázta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Nekem elegem volt a vitáitokból! Ez volt az utolsó utam veled,
Rens! – mondta, és a pilóta után indult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
végigmérte a sziklák közé szorult űrhajót. Graff valamit nem
vett figyelembe a belépő szög számításánál. Túl gyorsan,
nagy sebességgel közelítették meg a felszínt, és már nem tudta
kiemelni a hajót az ütközőpályáról. A vizsgálat pilótahibát
fog megállapítani. Gyakorlatilag valóban az történt. Megvonta a
vállát, és a légzsilip felé indult. Aprókat szökkent, a
hátizsák fúvókáival óvatosan korrigálta a mozgását. Nem
akarta életének hátralévő óráit az aszteroida körül keringve
leélni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
hátsó támláb tövében megállt, és körbepillantott. A Tejút
milliárd csillaga szépséges ösvényként nyúlt el a feje fölött.
A töredezett szélű sziklák felett a Nap apró korongja jelezte az
otthonhoz vezető utat, ám kivehetetlen formája és tompa fénye az
elkeserítő távolságot is megmutatta. Lenézett a kezében
szorongatott lézerpisztolyra. A lemerült fegyver már csak egy
ártalmatlan fémdarab volt. Belekapaszkodott a kicsavarodott lábba,
és elhajította a pisztolyt. Ráérősen bámulta, ahogy a fegyver
pörögve elveszik az ezernyi fénylő pont között.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Az
arclemezen figyelmeztető jelzés villant, az űrruha tartalékai
kezdtek kimerülni. Három lapos ugrással elérte a légzsilipet, és
megkapaszkodott a keretben. Belebegett a nyíláson, óvatosan
félretolta a leszakadt borítólemezek mögül kilógó vezetékeket.
Sok munkával tette működőképessé a zsilipet, nem lett volna
szerencsés az ideiglenesen összetoldott és rögzített kötéseket
egy óvatlan mozdulattal tönkretenni. A külső ajtó
vezérlőpaneljét összetörte egy elszabadult oxigénpalack, a
doboz darabjai szanaszét lebegtek a helyiségben. Félrehajtotta a
hiányos gombsor fölé barkácsolt műanyag védőpanelt, és
átbillentette a vészzáró kapcsolóját. A külső ajtó a helyére
csusszant, fölötte a vörös jelzőfény villogni kezdett. A sérült
panelen lévő visszajelző lámpa pislákolt, aztán elsötétedett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
elhúzta a száját, amikor sisakkijelzőjén újabb figyelmeztetés
villant. Felnézett a mennyezeti nyílásokra, és látta, ahogy a
beáramló levegő odébb sodor néhány lebegő alkatrészt. Nem
tudta siettetni a folyamatot. A levegőszivattyúkból kettőt tudott
beüzemelni, ennek is örült. Átlebegett a belső ajtó mellé, és
amint zöldre váltott az épen maradt jelzőfény, azonnal megnyomta
a nyitógombot. Meglazította a biztosítógyűrűt, aztán levette a
sisakot. Fintorogva húzta fel az orrát. Égett műanyag csípős
szaga terjengett az egyetlen megmaradt szűrő által átforgatott
áporodott levegőben. Ellenőrizte az űrruha karjába épített
szenzort, ám az nem jelzett veszélyt. Az első meglepetés után
kihámozta magát az űrruhából, aztán betuszkolta a
tárolórekeszbe az öltözéket. Az oxigéntartályt és a
hátizsákot rákötötte a dokkolóállomásra, majd gondosan
ellenőrizte, hogy elindul a töltési folyamat. Felhúzta a
bakancsát, azonban a mágneseket egyelőre nem kapcsolta be.
Kilebegett a romos folyosóra, és a vezérlő felé lökte magát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Az
átjáró nyomasztó homálya után a vezérlőbe automatikusan
felgyúló fények elvakították egy percre. Bekapcsolta a
mágneseket, és a ferdén álló padlóra ereszkedett. Szándékosan
nem nézett a fal tövében feketéllő vértócsa felé, gyorsan
belehuppant az egyetlen épen maradt gyorsulási ülésbe, és
megpöckölte az ablakpanelek nyitógombját. A plasztacél burkolat
zajtalanul mozdult oldalra, de aztán megakadt. A motor erőlködve
küzdött néhány másodpercig, majd amikor az automatika átkapcsolt
zárásba, Borgson megállította. Lekapcsolta a lámpákat, és
kibámult az ablakon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kutató űrhajó orral csúszott fel a sziklákra, így beláthatta
az aszteroida nappali oldalát. A 77 Frigga formái az űrből nézve
egy folyami kavicsra hasonlítottak, viszont a szép lekerekített
éleknek közelről nézve nemigen akadt nyoma. A megcsavarodott
sziklák között mély hasadékok húzódtak, a vastag csillagpor
alatt pedig mindenütt olvadt vas-nikkel buckák rejtőztek. Borgson
felállt, és nekitámasztotta homlokát a meteorbiztos ablaknak.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kezdetleges sír hosszú árnyékoz vetett a sebzett féregként
kacskaringózó nyom végén. Nem rajta múlt, hogy nem ő került a
kövek alá. A kabinjában készülődött a leszállásra, amikor a
váratlan irányváltozás a falhoz vágta. Kábán tért magához,
szeme előtt homályos foltok ugráltak. Teste összevissza
rángatózott, csak hosszú másodpercek küzdelme után
engedelmeskedett az akaratának. A kommunikátora szerint alig néhány
percig volt eszméletlen, mégis valahogy sokkal hosszabb időnek
tűnt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Graffot
a fal tövében, a helyéről kiszakadt pilótaszékében találta,
feje hátborzongató szögben fordult oldalra. A tágra nyílt szemek
vádlón meredtek rá, amikor belépett a vezérlőbe. A pilóta keze
a mellkasába fúródó fémdarabot markolta. Borgson kihátrált a
folyosóra, és Ingut keresésére indult. Az orvos-technikust a
mennyezeti panelek közül lelógó kábelkötegek között találta.
Közel egy órájába telt, mire rétegenként lefejtette róla a
nyakára tekeredő vezetékeket. Az elkékült arcú holttestet
behúzta a közeli raktárba, aztán erőt vett magán, és
visszatért a vezérlőbe. Kiemelte Graff hulláját a székből, és
Ingut mellé fektette. Társak voltak a mindennapokban, társak
voltak halálukban is.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Nem
tudta rászánni magát, hogy lezárja a szemeket, ezért nekilátott
végigtúrni a tároló rekeszeket, de a raktárban a
mintavételezéshez használt eszközökön kívül nem sok mindent
talált. Az egyik műszercsomag védőhuzatát használta végül
szemfedőnek. Nem érezte magát jobban, de legalább megtette, amit
tudott. Végignézett magán. Graff vére feketéllett a ruháján és
a kezén. Vákuumzsákot vett elő, belegyűrte a levetett
overallját, majd az egyik rekeszbe gyömöszölte a csomagot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Kifelé
indult, amikor égett hús bűze csapta meg az orrát. Összegörnyedt,
és öklendezni kezdett. Zihálva kapkodta a levegőt. Tenyerét a
halántékának nyomva próbált enyhíteni a fájdalmán. Keze alatt
vészterhes ritmusban lüktetett az ér.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Rens, hé, Rens! – hallotta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Felnézett,
és egy folyosón találta magát. Hátrahőkölt a felé csapó
lángoktól. Fojtó szagok vették körül, olvadó műanyag és égő
hús bűze marta a torkát. Sikolyokat hallott a távolból,
segélykiáltásokat, majd tomboló tűz moraját. Homályosan látta,
ahogy valaki felé tántorog, azután összeesik mellette. A hőség
egyre közeledett, mígnem a lángok elérték a ruháját. Érezte,
ahogy a tűz belemar a húsába. Felüvöltött. Elkínzottan
vonaglott, míg végül hűsítő cseppek zúdultak felforrósodott
bőrére. Egy ormótlan alak hajolt fölé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Rens, hé, Rens! – szólította meg. Felemelte a fejét, mire
elsötétült körülötte a világ.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
reszketett, amikor magához tért a raktárban. Lassan mozdult, még
érezte tagjaiban a roham görcsét. Térdre küzdötte magát,
bekapcsolta a mágneseket, aztán a falnak támaszkodva
felegyenesedett. Melegséget érzett az arcán, ahogy odanyúlt
megdermedt cseppeket tapintott az ujjaival. Kitántorgott a
helyiségből, gondosan bezártra az ajtót, azután a szobája felé
indult. Minden lépésnél próbált valamibe kapaszkodni, miközben
nehéz fejjel küzdött a szédülés ellen.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kabinjában nagyobb káosz várta, mint amire emlékezett. Odébb
tolt néhány útban lévő holmit, és beoldalazott a parányi
fürdőbe. A tükörből sápadt arc nézett vissza rá, azonban
égésnek nyomát sem látta. Szeme alatt mély táskák húzódtak,
arcának jobb oldalán pedig egy ujjnyi, vágott szélű seb.
Közelebb hajolt, és megvizsgálta a sebet. A piperepolc felé
nyúlt, a borotválkozás utáni fertőtlenítőért, azonban keze
csak a levegőt markolta. Először lehajolt, majd négykézlábra
ereszkedett, átvizsgálta a helyiséget. Nem találta sehol a
fertőtlenítőt, pedig biztos volt benne, hogy jól emlékezett a
helyére.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Ingut
már nem tudott segíteni, egyedül kellett ellátnia magát. Felállt
és kióvakodott a kabinból. Graff ajtaja előtt megtorpant egy
pillanatra. Némi habozás után belátta, nincs értelme, hogy
továbbra is sérthetetlennek tekintse halott társa magánterületét.
Hosszasan kutakodott a pilóta szobájában, eredménytelenül. Ingut
ajtaján már csak kíváncsiságból nyitott be, de ott sem talált
semmi használhatót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Nem
ment vissza a saját kabinjába. Kivett egy nedves törlőt Ingut
leszakadt ajtajú rekeszéből, és nekilátott kitisztítani a
sebet. Arca megrándult még mielőtt a sebéhez ért volna, de nem
érzett fájdalmat, csak tompa nyomást a felduzzadt bőrön.
Értetlenül bámult saját grimaszára, miközben keze magától
tette a dolgát. A gyűjtőbe dobta a törlőt, aztán végigsimította
az arcát. A seb már nem vérzett. A bőre puha volt, meleg és a
seb kivételével tökéletesen sima, mintha csak néhány perce
borotválkozott volna utoljára. A mosdóra támaszkodott, megpróbált
visszaemlékezni, mi történt a baleset előtt, azonban akárhogy
erőlködött, nem jutott eszébe semmi. Egy sötét alagútba bámult
bele, ahol nem akart felbukkanni a várva várt fény.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
megborzongott, ahogy lépés csikordult mögötte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Hé, Rens! Mi van veled?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Felnézett.
A tükörben egy megégett férfit látott, nyakán megfeketedett
rongycsomó lógott. A felhólyagosodott bőre felfakadt, sárgás
folyadék csorgott gennyes könnyként az arcán. A haja csomókban
hiányzott, elszenesedett tincsek meredeztek a fején mindenfelé
szabálytalan foltokban. Füle mindkét oldalon összetöpörödött
és elszenesedett. Egyedül a szeme volt sértetlen. A zöld íriszben
vörös lángok lobogtak. Nem szólt, cserepesre égett szája
hátborzongató mosolyba torzult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
felordított, kiperdült a mosdóból, aztán hátra sem nézve
kiugrott a folyosóra. Az egyik leszakadt falpanel mögül kiálló
csövet kitépte a helyéről, és a feje fölé emelte. Várta, hogy
az égett arcú férfi kilépjen Ingut kabinjából. Várta, hogy
lecsaphasson a soha nem látott rémálomra. Sokáig állt
mozdulatlanul. Egy idő után fájni kezdett a karja. Leengedte a
csövet, és szemét végig a kabinajtón tartva behátrált a saját
szobájába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Néhány
órával később a csövet szorongatva ébredt a sarokban. Nem
emlékezett rá, hogyan zárta be, és torlaszolta el az ajtót,
ahogy arra sem, hogy bugyolálta körbe magát a takaróval. Sokáig
hallgatózott az ajtónál, mielőtt kióvakodott a kabinból.
Végigkutatta az űrhajó minden elérhető zugát, de nem találta a
megégett arcú férfit. A raktárban ellenőrizte a két holttestet
is, azonban sem Graff, sem Ingut arcán nem talált égett nyomokat.
Az elszürkült arcokat látva rádöbbent, nem tarthatja őket
sokáig a lakótérben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
vészhelyzeti kézikönyvet a vezérlőpult egyik rekeszében találta
meg, miközben működő jeladó után kutakodott. Hosszú percekig
lapozta megbabonázva a műanyag lapokra nyomtatott kötési
rajzokat, az indítási listákat és az aprólékosan kidolgozott
hibaelhárítási terveket. Soha nem jutott eszébe korábban, hogy a
digitális világban léteznek még hagyományos könyvek. Ismerte a
betűket és a szavakat, ám a szakzsargonnal teletűzdelt mondatok
zagyvalékából alig értett valamit. Dühében először
elhajította az összefűzött iratcsomót, ám néhány óra múltán
ráeszmélt, hogy túlélése kulcsát rejthetik a sorok. Elrágott
két koffeintablettát, aztán kikereste az áram- és oxigénellátás
ellenőrzőlistáit.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
pilóta szobájában talált szerszámokkal és műszerekkel látott
munkához. Lassan haladt, mindent többször átolvasott, mielőtt
hozzányúlt volna. Egy oxigéntartály maradt épen, a hozzá
tartozó szűrőberendezés újraindítása okozott némi problémát,
ám végül sikerült átkötnie a hibás szakaszt. Az elektromos
hálózattal több gondja akadt. A kiszakadt motor miatt a
mágnesrezonanciás telepek maradék energiájára korlátozódott a
tartalék, így ahol lehetett, a vészvilágítást is kiiktatta.
Felderítette a lakórészben található zárlatos szakaszokat, és
leválasztotta ezeket. Bízott benne, hogy egy lehetséges tüzet
sikerült megelőznie ezzel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
holttesteket a raktérbe akarta átvinni, a súlyos ajtó azonban nem
mozdult. A világítás pislákolni kezdett, ahogy a szervók
felsivítottak az erőlködéstől. Átnézte a rajzokat, kimérte az
áramköröket, végül leült a fal tövében. Újragondolta a
lehetőségeket, aztán a zsiliphez telepedett át. A helyzet először
reménytelennek tűnt, de mégis az maradt az egyetlen kiút. Az
elektronika messze bonyolultabb volt, mint amit korábban látott, ám
ahogy jobban belemerült a munkába, minden szakasz után
átláthatóbbá vált a következő lépés. A sikeres kamrateszt
után nem akarta kísérteni a szerencséjét, ezért sietve túlesett
a gyászos feladatán, és eltemette a halottakat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
Frigga elfordult, az űrhajó körül megnyúltak az árnyak. A
Jupiter szabad szemmel is felismerhető korongja a láthatár alá
bukott. Valahol a távolban a Tejút ragyogó sávjában sötét
árnyak mozogtak. A kisbolygó övezet szeszélyesen forgó
aszteroidáinak egyike alig néhány tucat kilométerre suhant el a
felszín felett. Borgson a fűtött rétegek ellenére érezte az űr
hidegét az üvegen, ezért elvette homlokát az ablaktól. Elnézett
szirtek felett, árulkodó lángot keresett a csillagok között, de
hiába. A mentőegység nem akart megérkezni.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Megfordult,
és szétnézett a vezérlőben. A radar és rádió mellől vaskos
kábelkorbácsok lógtak ki. A két berendezés közül legalább az
egyikre szüksége volt ahhoz, hogy valamiféle jeladást tudjon adni
a hollétéről. A fémes sziklák közé szorult roncs helyzete
sokat rontott a megtalálás esélyein. Egyedül a becsapódás és a
csúszás feltűnő nyomai adhattak támpontot a kutatóosztagnak, az
is csak akkor, ha éppen a Nap felé fordul az aszteroida. Motorok
nélkül a hideg fémtest nem sugározott értékelhető jeleket az
infrakeresők számára.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Átpörgette
a lapokat, aztán visszatette a kézikönyvet a kábelek mellé. A
gondolatai elkalandoztak, és nem érzett magában elég erőt újabb
aprólékos munkához. Lezárta az ablakpanelt, majd kilépett az
ajtón. Bakancsos léptei tompán kongtak a folyosón, ahogy a
kabinja felé tartott. A társalgó előtt megtorpant, és benézett.
Az utolsó közös ebéd szerteszét heverő nyomai láttán
rádöbbent, hogy a baleset óta nem evett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Majd később – csúszott ki önkéntelenül a száján.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Meglepte
saját hangja. Nem szokott magában beszélni. Elgondolkozva mérte
végig a folyosót. Három szürke, jellegtelen ajtó nyílt alig
néhány lépésnyire tőle, rajtuk három név: Borgson, Graff,
Ingut.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Ez mekkora baromság – szólalt meg ismét, ahogy elnézte a
feliratokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Végigsimított
a névtáblán, és behunyta a szemét. Járt a Holdon, a Phoboson, a
Ceres bázison, hónapokat töltött különböző űrhajókon,
lakott közösségi szálláson, aludt váltásban járó legénység
közösen használt ágyán, osztozott más kutatókkal egy szobán,
mire munkájával végre saját kabint érdemelt ki a bázison.
Bármerre is járt, azt tapasztalta, hogy az űrben élők mindenütt
tiszteletben tartják a rendelkezésre álló csöppnyi személyes
teret. A földi szokások nagy része értelmét vesztette az űrben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Megrázta
a fejét, majd éppen megérintette a nyitógombot, amikor
megdermedt. Beleszimatolt a levegőbe. Lehetetlennek tűnt, azonban
az előző nap megismert édeskés illat újból felbukkant. Kétnapi
munkával megszabadult a halottak közelségétől, mégis rátört
az egész testét kínzó fájdalom.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
roham gyorsan, elemi erővel csapott le. Ellépett az ajtótól, és
a fal tövébe roskadt. Tenyerét a halántékára szorította,
próbálta enyhíteni a fejét hasogató lüktetést. Tudta, hogy
azelőtt kell mozdulnia, mielőtt teljesen elgyengül, és a rémület
átveszi az uralmat a teste felett. Az érzékeit borzoló
tűzhalálnál már csak az égett arcú rémlátomásra vágyott
kevésbé. Ellökte magát a faltól, és bemenekült a kabinjába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Tompa
zajra ébredt. Összehúzta magát a takaró alatt, és visszafojtott
lélegzettel hallgatózott. Csörömpölés hallatszott a folyosóról.
Ajtó szisszent, majd döngve becsukódott. Megborzongott, aztán
felült az ágyban. A sötét szobában arra nézett, ahol az ajtót
sejtette. Várta, hogy kivágódik és belép Graff, Ingut vagy az
ismeretlen férfi. Eltelt egy perc, aztán egy újabb, ám az ajtó
zárva maradt, és a hangok sem ismétlődtek. A kapcsoló után
tapogatózott. Szusszanva engedte ki a levegőt, ahogy lámpa éles
fénye elűzte a sarokban lapuló árnyakat. A rémisztő éjszakai
zajok helyett már csak a létfenntartó berendezés kattogását
hallotta a falak mögül.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Visszadőlt
és lehunyta a szemét. Nyugalmat akart, álomtalan álmot, ahol nem
zavarják meg a különös zajok. Egy perccel később felült, és
kicsatolta magát. Az ágytól a mosdó felé lökte magát. Gondosan
bezárta maga mögött az ajtót, azután nagy levegőt vett, és a
tükörbe nézett. Nem jelent meg a megégett férfi mögötte, és
nem hallott újabb hangokat. Megrázta a fejét, majd nedves kendővel
áttörölte az arcát. Hosszan bámulta a vöröslő heget és a
szeme alatti lilás árnyalatú karikákat. Az alvás nem segített,
fáradtabbnak érezte magát, mint előző nap.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Oldalra
pillantott. A nyugtató doboza ott lebegett, ahol előző este
hagyta. Kinyitotta és belenézett. Hét adag maradt. Az első este
két kapszulát nyelt le, a második este pedig hármat, a rémálmok
mégsem kerülték el. Végigsimított betegesen szürke árnyalatú
bőrén. Ingut nélkül nem emelhette a dózist tovább, hiszen nem
tudta, mi az a mennyiség, ami kiüti. Visszadugta a dobozba a
kapszulákat. Valahogy ki kell bírnia még néhány napot anélkül,
hogy megőrülne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Rendbe
szedte magát, tiszta overallba bújt, majd kilépett az ajtón.
Semmi nem változott, semmi nem mozdult a félhomályba burkolózó
folyosón. A leszakadt panelek és a kábelek ugyanúgy lógtak, mint
előző nap. A két szomszédos kabin ajtaja is nyitva állt, ahogy
hagyta azokat. Megtorpant. Az ajtók mögötti sötétségben bármi
rejtőzhetett. Lenézett a kezében szorongatott csődarabra.
Meglengette a méretes fémdarabot. Képtelen lett volna bárkit
megütni, de a hamis biztonságérzet megnyugtatta.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Ellökte
magát a faltól. Összeszorította a száját, és készenlétben
tartotta a csövet. Az ajtók mögött nem mozdult semmi. Kezével
fékezte magát a kantin előtt, a padlóra ereszkedett. Bekapcsolta
a talpmágneseket, és a vezérlőbe sietett. Felkapta a kézikönyvet,
és kikereste a kapcsolási rajzokat. A pult oldalát rögzítő
csavarokat egy dobozba gyűjtötte össze, az oldallemezt pedig a
falhoz támasztotta. Betolta a szervizcsatornába a szerszámosládát,
felvett egy fejlámpát, majd beszuszakolta magát a szűk járatba.
Módszeresen kereste a D9-es panelt, azonban csak D8-ig talált
számozást. Kétszer átnézte mindkét oldalon a számozást, ám a
D8 után az E1 panel következett. Kimászott az alagútból, és
ellenőrizte a kézikönyvet. Nem talált más kapcsolási rajzot,
viszont nem találta a panelt sem.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Fontos vagyok! Keresni fognak! – csapta le végül mérgesen a
kézikönyvet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Martens
koordinátor éppen indulás előtt fejtette ki neki, hogy a háromfős
csapatban ő a legértékesebb személy. A csillagászok felkutatták
a bányászat számára szóba jöhető kisbolygókat, azonban egy
gyakorlott geológus helyszíni elemzése nélkül a Társaság a
kisujját sem mozdította. Egy bányászkolónia áttelepítése nem
kevés munkába és pénzbe kerül. Csupán a színképelemzés
eredményeire hagyatkozva útnak indítani több száz embert és
milliárdokat érő berendezéseket, felelőtlen döntés lett volna,
amit senki nem engedhetett meg magának. Kevés geológus hagyta el a
Földet, ezért az öt év terepgyakorlata egyedülállóan értékessé
tette a Társaság számára. Martens személyesen intézkedett a
Ceres bázisra helyezéséről, saját szobát és labort kapott,
fontos emberré vált.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Leült
a pilótaszékbe, és maga elé meredt. Megmentik, kerüljön
bármennyibe is a Társaságnak. Neki csak türelmesen ki kell várni,
míg eljönnek érte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Halott vagy, Rens! Senki nem keres! – szólalt meg egy hang.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
a pultra lerakott cső után kapott. Megfordult, ám sehol nem
mozdult semmi. Kilépett a folyosóra, egy pillanatra megtorpant,
azután üvöltve vetette magát a zsilip felé tartó árny után.
Léptei dübörögtek a fémlapokon. Kikerült egy mennyezetről
lelógó kábelköteget, majd átugrotta a falból kiálló
roncsokat, beütötte a kezét valamibe, de nem lassított. Utol
akarta érni az égett arcú potyautast, aki megkeserítette a
napját. Ki akarta kérdezni, miért nevezi folyton Rensnek, mikor az
ő neve…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Rémülten
állt meg. Nem emlékezett a keresztnevére. Borgson. Egy név, ami
ott virított az overallján, ennyi volt ő. Ahogy jobban
belegondolt, sem Graff, sem Ingut keresztneve nem jutott az eszébe.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Az
árny a zsilip előtt mozdult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Borgson
új lendületet vett. El kellett kapnia a férfit, mielőtt
bezárkózik, és szkafandert húzva elhagyja az űrhajót. Talán
szerencsésebb megoldás lett volna, ha végképp megszabadul tőle,
de akkor a kérdések ott maradtak volna megválaszolatlanul. Félig
kikerülte az utolsó akadályt, amikor a bakancsa elakadt, és
beesett a magas küszöbön keresztül a kamrába. Vállával
beleütközött a belső ajtószárnyba, a cső kirepült a kezéből.
Hadonászva megpróbálta visszanyerni az egyensúlyát. Ijedten
kapta el a kezét a külső ajtó törött irányítópanelétől, ám
elkésett.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
belső ajtó a helyére csusszant, az ajtó felett a fény vörösre
váltott. Borgson megpördült a tengelye körül. Egyedül volt a
helyiségben, az égett férfinak színét sem látta. Becsapták az
árnyak, becsapták a hangok. Megőrült, és most meg fog halni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
tároló felé lökte magát. Két gyors mozdulattal lekapcsolta a
szkafandert a töltőről. A levegőben átfordult, lerúgta a
bakancsát, aztán kirángatta a rekeszből az űrruhát. Megpróbálta
egy lendülettel magára húzni a szkafandert, feje nagyot koppant a
rekeszen, ahogy a rosszul sikerült mozdulat után átpördült.
Káromkodva megkapaszkodott, és újra elkezdte az öltözködést. A
nyomás folyamatosan csökkent, ám egyelőre nem érzett belőle
semmit, még a füle sem pattogott, ahogy szokott. Becsusszant az
űrruhába, aztán lenyúlt, hogy megigazítsa a rögzítő csíkokat
a csizmánál. Vércsepp lebegett el mellette. Maga elé emelte a
kezét, és kíváncsian nézte a háromszög alakú sebet. Így nem
tudott kesztyűt húzni, nem vérezhette össze a szkafander
belsejét.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Megigazította
a hátán a szerelvényt, majd a kapaszkodókat használva áthúzta
magát a belső ajtóhoz. Letépte az elsősegélydoboz gyorszárát,
és beletúrt. Elkapta a tovalibbenő sebtapaszt, a sérült kezének
hüvelykujjára akasztotta a tekercset, és lehúzott egy csíkot.
Mozdulata megakadt, ahogy a sebre nézett. Óvatosan maga elé emelte
a kezét, és felhajtotta a felszakadt bőrt. Nem érzett fájdalmat,
a vérzés pedig elállt. A vöröslő hús alatt fém ízületek
mozdultak, ahogy összezárta az öklét.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Ez nem lehet igaz! – mondta, ahogy meglátta a feliratot – Borg &
Son 003.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kábelek közé esett csődarab körül szikrák villantak, a külső
zsilip felett zöldre váltott a jelzés. Nyílni kezdett az ajtó.
Borgson a sisak után nyúlt, aztán mégis hagyta továbblebegni.
Kilépett a felszínre, leguggolt, és belemarkolt a porba. A
homoknál finomabb szemcsék lassan kiperegtek a megmerevedő ujjai
közül. Megpróbálta kinyitni az öklét, de a fém ízületek már
nem tudtak elég erőt kifejteni a kőkeményre fagyott szövet
ellen. Felnézett az égre. A csillagok soha ilyen fényesen nem
ragyogtak rá.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
A
kommunikátor diszkréten megrezzent a férfi kezén. Álmosan
silabizálta a számot, aztán kibújt a felesége mellől az ágyból,
és kiosont a nappaliban. Felkattintotta a kommunikátort, de nem
adott képet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Martens!
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
McCoy ügyeletes tiszt – mutatkozott be a hívó. – Elnézést,
hogy felébresztettem koordinátor, de a kutatócsapat megtalálta a
lezuhant űrhajót a Friggán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Túlélő?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Nincs uram.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
A kísérleti egység megsemmisült?
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Fizikailag nem, de űrruha nélkül kisétált a felszínre. A
szerves részek elpusztultak, a memória implantátum pedig
belefagyott az alany agyába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Martens
néhány lépést sétált a kanapé előtt, közben elgondolkodva
hallgatott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Itt van, uram? – kérdezte McCoy egy idő után.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Persze – biccentett bele a félhomályba Martens.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Milyen utasítást továbbítsak a mentőcsapatnak? – kérdezte az
ügyeletes tiszt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
Martens
megvakarta az állát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
A kísérleti egységet hozzák vissza, a többi nyomot pedig
semmitítsék meg!.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Igen, uram! – tisztelgett McCoy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Még valami, McCoy! Szóljon oda dr. Kostanskynak, hogy ez a másolat
is kudarcot vallott. Reggel várom az irodámban!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Meglesz, uram! Jó éjt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.34cm;">
–
Jó éjt.</div>
<br />Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-50876099256578586772018-09-18T00:19:00.001-07:002018-10-08T00:23:26.377-07:00Bálint Erika – Adj esélyt! (hírek 1.)<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: xx-small;">JÖN</span> JÖN <span style="font-size: x-large;">JÖN</span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Adorján évekig hazugságban élt.
Ismert orvosként azt tette, amit a társadalom elvárt: megnősült
és gyereke lett. Ám találkozott egy férfival, és elhagyta a
feleségét, hogy szabadon szerethessen egy olyan korban, amikor ez
megbocsáthatatlan volt.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Évekkel később, amikor
kiderül, hogy halálos beteg, versenyt fut az idővel, és már
bármit megadna, hogy megismerhesse a fiát. </div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Tomi egy olyan főiskolán tanul, ahová
anyja kényszerítette, és csak magában dédelgeti az álmot, hogy
szakács legyen. Életét felborítja a hír, hogy az apja életben
van, sőt, találkozni szeretne vele.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Vajon képes Tomi megbirkózni a
feltörő érzésekkel? </div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Szeretet és gyűlölet tánca zajlik
közöttük, és az anya között. </div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Van megbocsátás? Meghallják-e
egymást, mielőtt túl késő lenne?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Egy különleges, lélekemelő regény
napjaink Budapestjéről a rendkívüli történetek kedvelőinek.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9k3OUbCHPNcd9GKRW9ldb_Q8AfRMjYss3L9l9abnt6bdC1Yq9XXs3ImjPGJ_qkCTCVB2EDsaE5lOm8d-35dHm_LOTuR33PURTDxY8VcaXmZajK1acVPnzVCPvPrfpObBckNXeJKEhbbbn/s1600/adj+es%25C3%25A9lyt.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="657" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9k3OUbCHPNcd9GKRW9ldb_Q8AfRMjYss3L9l9abnt6bdC1Yq9XXs3ImjPGJ_qkCTCVB2EDsaE5lOm8d-35dHm_LOTuR33PURTDxY8VcaXmZajK1acVPnzVCPvPrfpObBckNXeJKEhbbbn/s320/adj+es%25C3%25A9lyt.png" width="219" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: írások - Bálint Erika (facebook)</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A könyv várhatóan ez év végén jön ki, további hírekért keressétek fel a kiadó honlapját (<a href="http://www.konyvmolykepzo.hu/">www.konyvmolykepzo.hu</a>), vagy kövessetek Minket!</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-57242243088552720712018-09-14T01:07:00.000-07:002018-09-14T01:13:47.186-07:00Koós Patrícia – Adatok a Calidi fészekből (2. fejezet)<div style="margin-bottom: 0cm; page-break-before: always; text-align: justify; text-indent: 0.64cm;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mivel a VIII. Aranymosás
Pályázaton rengeteg pozitív visszajelzés érkezett Koós Patrícia
Adatok a Calidi fészekből című sci-fi regénye kapcsán, az írónő
úgy döntött, a második fejezettel kedveskedik Nektek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A regény első fejezete elérhető az <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/koos-patricia-adatok-a-calidi-feszekbol-10506.html" target="_blank">Aranymosás Irodalmi Magazinban</a>. </div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; page-break-before: always; text-indent: 0.64cm;">
</div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; page-break-before: always; text-indent: 0.64cm;">
<b>Második fejezet</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Meglazítottam
a zubbony szoros nyakát, mielőtt beléptem a Zeus űrállomás
parancsnoki kabinjába. A helyiség ugyanolyan puritán módon volt
berendezve, mint amilyen a gazdája is volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Yukon
tábornagy egykori császára bekeretezett képe előtt állt, nekem
háttal, és a fejét felszegve bámulta az arany keretek közé
feszített, színes vásznat. Mint aki karót nyelt, olyan egyenesen
tartotta magát, két karja a dereka mögött összefűzve. Fehér
egyenruhája makulátlannak tűnt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Megköszörültem
a torkom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Tábornagy… – érintettem meg a homlokom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Yukon
felém fordult, tüzetesen végigmért azokkal a ferde vágású kis
szemeivel. A balt fiatal korában vágta ki egy repesz, és a
tábornagy sosem plasztikáztatta el a heget. A sebhely a
szemöldökétől indult, félbevágta a szemét, és egészen a
járomcsontjáig lehúzódott. Mindig végigfutott rajtam a
bizsergés, amikor rám bámult azzal a fehér hályoggal, ami a
szemgolyóját lefedte. Olyan érzése volt az embernek tőle, hogy a
veséjéig lelát vele.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hívatott, tábornagy – húztam ki magam. A zubbony fájdalmas
hangon megreccsent a vállamnál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Igen – rágta meg jól azt az egy szót Yukon, ahogy közelebb
lépett hozzám. – A maga szájából akarom hallani, parancsnok,
hogy mi történt a Yini bolygón! Három emberét elveszítette, a
pilótája megsebesült. <i>Mi a fene történt odalent</i>?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A jelentés…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Olvastam a jelentést, de nem az érdekel! Magától akarom hallani,
mi a szar történt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
helyzet nem volt ugyan rózsás, mégis elmosolyodtam, fanyarul.
Yukont nem túl gyakran lehetett kihozni a sodrából, káromkodni
meg szinte soha nem hallottam még, pedig jó pár éve szolgáltam
alatta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Valamit viccesnek talál, Jefferson parancsnok?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem, uram!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Akkor hallgatom a jelentését! – állt meg előttem Yukon. Apró
kis ember volt, alig a vállamig ért, de tudtam, hogy rühelli, ha
lenéznek rá. Felszegtem hát a fejem, és mereven elbámultam a
feje fölött.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A gnull kolóniát lemészárolták, uram, és az egységemet is
megtámadták…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Megtámad<i>ták</i>? – vágott a szavamba Yukon, érzékletesen
kihangsúlyozva a szó végét. – A másodtisztje jelentése
valamiféle lényről szólt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Úgy van, uram – hajtottam le a fejem. Haboztam. Nem azért, mert
Yukon előtt nem fedhettem fel a titkos információt, hiszen ő is
ott volt akkor. Én a Flotta vezetőségénél szolgáltam, Yukon sem
volt még tábornagy. Az ő egységének a feladata volt, hogy a
lefagyasztott kísérleti alanyokat átszállítsák. Csak azért
haboztam, mert még mindig hihetetlennek találtam a választ.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Megköszörültem
a torkom, aztán néztem csak Yukonra, egyenesen az épp szemébe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Raptorok voltak, uram.</div>
<a name='more'></a><br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai,
amikor kilépett a Sen-Yi hold vonzásából, még egyszer
visszafordította a gép orrát, hogy megnézze a kráteres felszínt.
Egyszerre gyűlölte és szerette a helyet, ahová hétévesen
száműzte az apja. Ez pontosan tizennégy éve volt, és azóta
egyszer sem látta őt. Már nem is nagyon emlékezett az arcára.
Vagy Daichiéra…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
gondolat tompán szúrt, de Lai-lai egy mordulással száműzte a
fejéből. Inkább elfordult az apró siklóval, és betáplálta gép
számítógépébe a kapott koordinátákat. A Zeus űrállomás a
Japán–Kínai őrszektor túlsó végén állomásozott az adatok
alapján. Lai-lainak fogalma sem volt, mit kereshet azon a vidéken
egy katonai hajó. A szektor azon részét már évekkel ezelőtt
elszeparálták a Föderáció gazdasági területeitől. A bolygók
többsége túl kicsi volt ahhoz, hogy számottevő ipari állomást
lehetett volna kialakítani rajtuk, termesztésre pedig alkalmatlanok
voltak. Nem érte meg beleölni a krediteket, éppen ezért ezeket
lassan már nem is tekintették az őrszektor részének, ahogy a
többi hasonlót sem. A Sen-Yi is egy ilyen peremvidéki régióban
volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Nem
számít! Lai-lai dolga nem az, hogy válaszokat keressen, hanem,
hogy teljesítse a parancsot!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Amikor
betáplálta a szükséges koordinátákat, Lai-lai automatikusra
állította a vezérlést. Hátradőlve lehunyta a szemét, és újra
felidézte magában a célpont arcát. Újra maga előtt látta a
férfi szája szélén remegő heget.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Aleksander
Jefferson. Bruno Jefferson szenátor idősebbik fia. A szenátori
szék várományosa ezek szerint.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
megengedett egy elégedett mosolyt magának. A szenátori széknek
nem lesz várományosa!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Yukon
egy pillanatig némán állt előttem, aztán pedig elfordult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Egészen biztos benne?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Minden kétséget kizáróan, uram. – A tábornagy merev vállát
néztem, és rajta a rangjelzésről lelógó arany zsinórt. – Ott
voltam, és a saját szememmel láttam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Yukon
vett egy mély levegőt, de nem szólt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Uram?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Maga szerint, mit jelent ez, Jefferson? – fordult félig felém a
tábornagy. Megmaradt szeme nyugodtnak tűnt, az arca teljesen
sztoikus volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elhúztam
a szám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Azt, hogy szar van a levesben – dünnyögtem, Yukon pedig nem tette
szóvá az ordenáré modort, csak rábólintott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A jelentéseket titkosítottam, egyelőre nem tudhat arról senki, mi
történt ott!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Megértettem, uram!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A csapata tagjaiért maga felel, ha valakinek eljár a szája!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem fog, uram!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Helyes – fordult teljesen felém a tábornagy, és közelebb is
lépett. – Távozhat, Jefferson!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Uram. Tisztában vagyok vele, ahogyan ön is, hogy azt a kísérletet
zárolta a Szindikátus. Napokba is telhet, mire a Flotta vezetése
megkapja az engedélyeket… – Elharaptam a mondatot. Az sem
biztos, hogy a Flotta megkap bármit is ezzel kapcsolatban. Mivel
szolgáltam a felsővezetésnél, tudtam, hogy működnek a dolgok:
arról, amiről nem tudhatnak, beindíthat egy vészprotokollt, és
nagy a valószínűsége, hogy a Szindikátus nem fogja átruházni
az ellenőri jogokat, még ha a Föderáció Flottájáról van is
szó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mire akar kilyukadni, Jefferson?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Arra uram, hogyha engedélyezi, akkor beszélnék az apámmal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
kijelzők zölden foszforeszkálva keltek életre, fényükkel
behintették Lai-lai kezét, ahogy bezongorázta a szükséges
adatokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Bár
az űrhajója elég kicsi volt, hogy ne szúrják ki a radarok, nem
mert túl közel navigálni a Zeus űrállomáshoz. Az egyik
lakhatatlan bolygó gyűrűjének törmeléke alá húzódva várt,
miközben a hatalmas űrállomás lassan elúszott a bolygó fölött.
A komor űr adta háttérben inkább tűnt valami elnyújtott testű
szörnyetegnek, mint űrhajónak. Sötét burkolatán apró fények
villantak fel, és Lai-lai ráfókuszált arra a pontra az optikai
kamerával.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
dokkok egyik zsilipje nyílt le, majd egy magányos űrhajó siklott
ki, és távolodott el az űrállomástól. Nem katonai sikló volt,
burkolata a matt fekete helyett ezüstösen csillogott. Az
áramvonalas testen nem volt semmiféle megkülönböztető jelzés.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
gyorsan végigfuttatta a szkennert a hajón, szemével a kijelzőkön
szaladó sorokat falta. A hajó azonosítószámát a rendszer
letiltotta, de elég volt egyetlen pillantást vetni a bonyolult
számsorra, hogy felismerje. Igaz, csak egyszer látta a nagymester
táblagépén, de akkor minden karaktere az agyába égett.
Sinobiként korán belé nevelték, hogy könnyen és gyorsan
tanuljon. Az űrhajók gépein amúgy is tilos volt titkosított
információkat, illegális programokat tárolni, mert azokat
bármikor elkobozhatták, ellenőrizhették. Minden sinobi önmagára
volt utalva, ha hibáztak, nem háríthatták másra – emberre vagy
gépre – a felelősséget, de Lai-lai most biztos volt benne, hogy
a sikló, ami elhagyta az űrállomást, Aleksander Jefferson hajója
volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
megvárta, hogy a kecses hajó eltávolodjon, csak utána kapcsolta
be saját járműve hajtóműveit. A lemezburkolat megremegett
körülötte a hirtelen erőhatástól. Lai-lai még a saját
testében is érezte a finom vibrálást, mintha egy lenne aprócska
űrhajóval. Elégedett mosollyal ragadta meg az irányítókart, és
mindig a bolygók árnyékterében maradva, Aleksander Jefferson
hajója után indult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Patkány
a privát dokkomnál ért utol.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Engedélyt kaptam rá, parancsnok, hogy elkísérjem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Halkan
mordulva fordultam felé, de a kezem nem vettem el a Karvaly
acélburkolatáról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Engedélyt, de nem tőlem – néztem rá szúrósan, mire Patkány
nemes egyszerűséggel elvigyorodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Való igaz, uram, de lássa be: maga pocsék pilóta. Igaz én sem
vagyok olyan jó, mint Danemark, de magánál azért klasszisokkal
ügyesebben boldogulok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
És klasszisokkal szemtelenebb is vagy – húztam el a szám.
Továbbra is gorombán néztem Marcust, de ő nem tágított.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ezt vitatnám, uram – húzta ki magát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Mégiscsak
hagytam, hogy a tenyerem lecsússzon a Karvaly testéről, és teljes
mellszélességgel Patkány felé fordultam. Lenéztem rá, hogy
érezze a különbségeket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Sérteget, katona?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem mernék olyat. Uram – tette még gyorsan hozzá, de közben
rendületlenül vigyorgott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Szúrósan
mértem végig, majd megengedtem magamnak is egy megkönnyebbült
mosolyt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ezek szerint Dane jobban van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Magához tért. – bólintott Patkány. – A doktornő nem volt
hajlandó engedélyezni, hogy elhagyja a Zeust, pedig Dane is jönni
akart.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mégis minek? – hördültem. – Egyedül is eltalálok a
Szindikátus központjába. Ez még a világ legpocsékabb
pilótájának is menne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Legalább szorult önbe némi önkritika, parancsnok – jegyezte meg
Patkány egy alattomos szemvillanással, én pedig képtelen voltam
visszatartani a nevetést. Megkönnyebbültem a hírtől, hogy Dane
felépül. Az akadémia óta ismertem a kölyköt, valahogy a
szívemhez nőtt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Túllősz a célon, Patkány! – figyelmeztettem. – Akármikor
szolgálatba parancsolhatlak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Megteheti – hagyta rám egy legyintéssel, majd igazított egyet a
civil ruha hajtókáján, amit viselt. – Könyörögjek talán,
hogy veled mehessek, Alek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felsóhajtottam,
majd megráztam a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem szükséges. Csak válaszolj, hogy mégis mi a rühes francért
akarsz jönni? Élvezhetnéd a pihenődet, vagy akár boldogíthatnád
Dane-t…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Oh, őt szerintem tökéletesen boldogítja a kedves doktornő –
szúrta közbe csipkelődve.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Ha
abban reménykedett, hogy felveszem a kesztyűt, ezúttal csalódnia
kellett. Nem érdekelt, hogy ki akarja elcsábítani Dane-t.
Megszoktam már, hogy a nők bomlanak utána, mint a legyek. A srác
fiatal volt, túl jóképű, hogy ott egye a fene, és a nők
imádták.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem válaszoltál! – figyelmeztettem Patkányt, mire ő újfent
elvigyorodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Hátrasimította
lenyalt, a rákent zselétől feketén csillogó haját, és
nyögdécselve megmozgatta a nyakát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mintha maga nem a bál miatt menne – gúnyolódott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Bál? – vontam fel a szemöldököm. – Milyen istenverte bálról
beszélsz? – ráztam meg ingerülten a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Patkány
hangosan szusszant, érzékletesen forgatta a szemét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Az éves jótékonysági bálról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felmordultam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Franc – szűrtem a fogaim közt. – Erről elfeledkeztem –
csaptam rá a Karvaly oldalára, és a fémtest megkondult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Azt hittem, azért megy. – Patkány arcán értetlenség suhant át.
– Az apja…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Megráztam
a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A rüh enné meg a hülye báljukat! Tény, hogy apámmal akarok
beszélni, de leszarom, hogy a Szindikátus hova szórja a Föderáció
pénzét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
De ha már elmegy a Gameára, csak részt vesz rajta, nem? –
kérdezte reménykedve Patkány. – Az apja is biztosan örülne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Ismét
felmordultam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ne félj, apám meg fogja találni a módját, hogy kötelezzen a
részvételre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ez azt jelenti, hogy mehetek én is? – csillant meg Patkány szeme.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Jöhetsz, hogy csapjon beléd valami jó kis meteor! – adtam meg
magam, és Patkány egy lelkesen kurjantással felugrott az űrhajó
lenyíló zsilipajtajára, mielőtt még meggondolhattam volna magam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai,
amikor Jefferson űrhajóra leszállt a Gamea bolygó belső
kikötőjén, egyből megértette, hogy a férfi csakis a Szindikátus
éves jótékonysági báljára mehet. Először nem akarta oda
követni, úgy gondolta, kivárja, míg újra felszáll a hajójával,
de aztán a kihívás felpezsgette Lai-lai vérét. És amúgy is:
utoljára hatévesen volt bálban!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány irányt változtatott, és a Gamea külső gyűrűjén
kialakított űrkikötő felé vette az irányt. Itt lazábbak voltak
a szabályok, és a sok teherhajó közt az apró, személyi siklóval
nem sokat törődtek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Miután
leszállt, beállt a sorba azok közé, akik azonosításra vártak.
A bálra csak a Szindikátus tagjai, az őrgrófok családjai, és az
általuk meghívottak, valamint a hírcsatornák riporterei léphettek
be, de a bál megnyitóját élő közvetítésben bárki megnézhette
a Gamea központi terén felállított, hatalmas holokivetítőkön.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai,
miután átjutott az azonosító kapun és a detektoron, célirányosan
elindult a tér felé. Magában még mindig Ghuozi humorérzékén
nevetett. Sarah Vagina? Nyilván létezett ilyen nevű nő, mert
Ghuozi a népnyilvántartási adatbázisból szokott
személyazonosságokat átmenteni, Lai-lai csak azt nem értette, ha
valakinek ennyire lehetetlen neve van, miért nem változtatta meg.
Mindegy. Nem az ő gondja. A lényeg, hogy minden probléma nélkül
bejutott a Gameára.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
felszállt a külső űrkikötőből induló egyik kompra, majd át a
földalattira. Bár a bál megnyitójáig még bő fél nap volt,
sejtette, hogy a központi téren felállított kivetítő környékén
már most is tömeg lesz, és hogy lesznek hírcsatornák, melyek már
itt is csinálnak pár felvételt, amit majd a báli közvetítéssel
párhuzamosan lefuttatnak. Két órán keresztül nézelődött,
figyelte a riportereket, végül az egyik kisebb hírcsatorna
emberénél döntött. Az apró, sötét hajú lány egyedül
dolgozott, a tér több pontjáról is készített felvételeket.
Amikor végzett, összecsukta a kameráját, inge mellzsebébe
csúsztatta, majd sietős léptekkel, gyalog indult el a
szállodanegyed felé. Az egyik olcsóbb helyen szállt meg, és
Lai-lai elmosolyodott, hogy helyesen mérte fel a riporter
költségvetését. Az ilyen olcsóbb szállodákban nem volt
biztonsági ember, vagy a kapunál külön azonosítás. Lai-lai az
előcsarnokban nem látott kamerát, így gond nélkül bejutott a
lány mögött, majd beszállt vele együtt a gravoliftbe. Amikor a
tekintetük összetalálkozott, Lai-lai elmosolyodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Melyik szint? – érintette meg a kezelőpanelt. A kérdés
felesleges volt, az átlátszó kulcskártya, amit a lány előhúzott
a zsebéből, már elárulta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Tizenkettő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
gravolift nesztelenül, kisebb döccenőkkel kezdett el emelkedni, és
amikor megálltak a tizenkettedik szinten, Lai-lai enyhén
meghajtotta magát. Megvárta, míg a lány kilép mellőle, csak
utána cselekedett. A folyosó üres volt, a riporter sóhajtásnyi
nyikkanását nem hallotta meg senki. Bár a dogmák kimondják, hogy
feleslegesen egyetlen sinobi se oltson ki életeket, Lai-lai úgy
ítélte, a lány a későbbiekben veszélyes lehet rá nézve. Nem
ismerte a képességeit, a lehetőségeit, ezen kívül a riporter
látta az arcát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
felvette a kulcskártyát a földről, majd elhúzta a lányt a
második ajtóig. Elégedetten nyugtázta, hogy ez a szálloda még
az olcsónál is olcsóbb: működő kamerák helyett csak utánzatok
voltak felszerelve. Az egyszerű embereket nyilván megtévesztették
ezzel, de őt nem. Mondjuk, ha rendes kamerák lettek volna, azok sem
jelentettek volna túl nagy gondot egy sinobinak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
elhúzta a lány tetemét a második ajtóig, kinyitotta, és gyorsan
begördítette rajta. Még egyszer kinézett a folyosóra, de az
ugyanolyan üres volt. Csak az alsóbb szintről szivárgott fel
valamiféle mély, ütemes dobogás. Lai magukra zárta az ajtót,
letérdelt a lány mellé. Előszedte a rejtett zsebbe dugott
chipkártyát, és a riporter vállához érintette. Az apró kártya
felvillant, ahogy elkezdte áttölteni az adatokat. Amikor végzett,
Lai-lai felállt, és szétnézett a szobában. Még mindig volt pár
órája a bálig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
tényleg megtalálta a módját. Elfoglalt státuszára hivatkozva
minden arra tett kísérletemet meghiúsította, hogy bejussak az
irodájára, amikor ő is ott tartózkodott. Egy apró üzenetet
hagyott csak: a bálon találkozzunk! Franc. És fene.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Morogva
igazítottam meg az elegáns szmoking gallérját, ami a szállodai
szobában várt az ominózus üzenet társaságában. Tökéletes
szabású, kellemesen vajszínű darab volt. Csak a vállára hímzett
motívum mutatta, hogy a Föderáció katonai űrflottájának
parancsnoka vagyok, amúgy nem nagyon hivalkodott a helyzetemmel,
vagy egyéb státuszommal, amiért külön hálás voltam. Mégis
rühelltem. Mint úgy általában véve is mindent, ami a fölösleges
luxus kategóriába tartozott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Csak nem ideges, parancsnok? – hajolt közelebb Patkány, és a
szavakat gúnyos nevetése közé bújtatta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kuss van, Patkány! – mordultam rá a szám sarkából. Az
arcizmaim már fájtak a magamra kényszerített, udvarias mosoly
mögött.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Oldalra
sandítottam, és némi irigységgel konstatáltam, hogy Marcust
bezzeg nem zavarja az elegáns öltözet. Mintha úriembernek
született volna, olyan eleganciával igazgatta a bérelt zakó
fodros kézelőjét, és nem hagyott volna ki egyetlen lehetőséget
sem, hogy hódolatát tegye az előttünk elhaladó hölgyeknek. Bár
közel nem volt olyan jóképű, mint az öccse, az – állítása
szerinti – spanyolos vonásai, modora megtették a hatásukat:
fentebb említett hölgyek kacér nevetéssel viszonozták a parolát,
és a szemvillanások sokmindent ígértek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ugye tudod, hogy ezek a hölgyek azt hiszik, valami nemes bújik meg
az elegáns öltöny mögött, nem pedig holmi csóró katona, aki
csakis a különleges adottságainak köszönheti, hogy a Flotta
támogatta az Akadémiai kiképzését?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Tisztában vagyok vele, parancsnok – vigyorgott Patkány. Olyan
hanglejtéssel mondta, hogy még engem is megtévesztett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Gyanakodva
sandítottam le rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Vagy tévedek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem valószínű, uram. Hacsak anyám nem szűrte össze a levet
valamelyik őrgróffal, vagy annak fiacskájával – villant meg a
szeme vidáman –, és feküdt össze vele apám háta mögött, nem
hinném, hogy közöm lenne a nemességhez. Ezzel nem anyám bájait
akarom becsmérelni, de szerintem akkor apám nem
kábítószer-csempészet miatt ülne börtönben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elgondolkodva
néztem Marcust. Elméletileg nem tudhatott volna a szüleiről. A
hozzá hasonlóakat tízévesen kiszakítják a családi
környezetből, és új azonosító chipet kapnak. Túl kevesen
vannak és túl értékesek, semhogy a Flotta veszni hagyja a
tehetségüket, de persze Patkány mindig is… rebellis természetű
volt. Nem véletlenül ragadt rajta a gúnynév sem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Már
éppen szólni akartam, mégsem tettem. A szám összecsukva
pillantottam fel, és kényszeredett elmosolyodtam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Apám…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Aleksander – biccentett az öreg. Szúrósan mért végig, de nem
találhatott kivetnivalót az öltözetemen. Ügyeltem rá, hogy
minden úgy legyen, ahogyan akarta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Még
meg is borotválkoztam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Örülök, hogy végül elfogadtad a meghívásomat – mosolyodott
el, és megragadta a kezem. Erős kézfogása volt, bár ő sosem az
űrben vívta a csatáit, hanem egy asztal mögül.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem hiszem, hogy volt más választásom. Meg kell kérdeznem, honnan
szerezted be azt a bájos hölgyet. A titkárnődet. H’anya? –
néztem rá kérdőn, mire az öreg kurtán biccentett. – Vérmes
egy nőszemély. Bevallom, megfutamított – nevettem fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Az – hagyta rám apám, és elengedte a kezem. – Az orosz
szektorból érkezett, Iconov szenátor ajánlotta be. – Patkányra
egy kurta szemvillanásnál többet nem szentelt, és Marcus sem
erőltette a dolgot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Biccentett,
halkan annyit dünnyögött, hogy „Jefferson szenátor”, aztán
elsurrant mellőlünk. Fél perc múlva már nem láttam, hol van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Na és mesélj, fiam, minek köszönhetem ezt a látogatást? –
karolt belém apám, rám támaszkodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Sokkal
jobban húzta a lábát, mint a legutóbbi találkozásunkkor, de nem
tettem neki szóvá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Remélhetem, hogy azért vagy itt, mert meggondoltad magad, és
elfogadod az ajánlatom?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Megráztam
a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Sajnálom, apa. Még mindig nem érdekel, hogy a flotta vezetősége
közt szolgáljak. Ismét – sóhajtottam fásultan. Eleget rágtuk
már ezt a csontot, igazán elfelejthetné.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Könyörgöm, Aleksander! Az Akadémia legjobbjai közé tartoztál.
Nem akarlak a katonai pályától eltiltani, de legalább ne dobd el
a lehetőségeidet!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem, apa! – szögeztem le keményebben, mint akartam volna. –
Tudod jól, hogy semmibe nézem a vezetőséget! Alig többek, mint a
bürokraták – húztam el a szám. – Kérgesre ülném a seggem
az íróasztal mögött – jegyeztem meg a vidámat alakítva, de a
helyzet azért nem volt ilyen egyszerű.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Amikor
az Akadémiáról kikerültem, apám elintézte, hogy az Űrflotta
legfelsőbb vezetőségéhez kerüljek. Beajánlott az egyik
főparancsnok segédjének, és én kemény két hónapot becsülettel
le is szolgáltam alatta. Na, ez pontosan két hónappal több volt,
mint amennyit szerettem volna. Már az első napon rájöttem, hogy
ezek itt nem katonák, hanem bürokraták. A Szindikátus tagjainak –
szenátoroknak, alszenátoroknak – és a bolygóközi őrszektorok
grófjainak gyerekei, rokonai, illetve járulékos tartozékai, akik
nagy valószínűséggel megöröklik majd a Szindikátusban
megüresedő székeket. Parancsnokok, akik annyit értenek a
hadviseléshez, mint a kölykök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
halk mordulást hallatott, de ezúttal nem tette szóvá az ordenáré
modort, amit – egy korábbi állítása szerint – szedett-vedett
csapatomtól vettem át.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Te parancsnoknak születtél! A Föderációt szolgálhatnád, és…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Most is parancsnok vagyok, ahová önerőből jutottam el, és most
is a Galaktikus Föderációt szolgálom! – vágtam a szavába,
hogy elejét vegyem a szóáradatnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
megállt az egyik koktélasztal mellett, és elengedett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A peremvidéken és egy idióta japán parancsnoksága alatt –
sziszegte halkan, és a szót úgy ejtette, mintha istenkáromlás
lenne. Apám mindig is szembe helyezkedett a japán–kínai
császárral, bár sose foghattam fel, honnan ez az ellenszenv. Talán
valahol az ember genetikájába van kódolva, az ősidőkből
visszamaradt fosszíliaként, amikor még az ember a Földön élt.
Mielőtt az emberiség – kényszerűségből – elhagyta
naprendszerét, már akkor megkezdődtek a háborúk, és talán pont
Japán és Kína egybeolvadása volt a kezdőpont, hogy Amerika
nyíltan szembe mert helyezkedni a keleti régióval.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Bárhogyan
volt is, ez a genetikai baromság engem átugrott: voltak pillanatok,
amikor kifejezetten kedveltem a tábornagyomat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Lehet, hogy Yukon egy idióta, azt meg biztosan állíthatom, hogy
japán, de a Zeus az egyik legjobban felszerelt űrállomás a
peremvidéken.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Te ennél többre születtél!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elvigyorodtam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nézd a jó oldalát: így legalább nem fog az unalom megölni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Majd megöl más! – felelte halkan, baljóslatúan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Az
arcán sötét felhő vonult végig. Ezek azok a pillanatok, amikor
én jobb, ha hallgatok. Felmarkoltam egy poharat, beleszagoltam: a
neonzöld italnak édeskés, émelyítő illata volt, és kevésbé
tűnt erősnek, mint azok a csempészáruk, amiket néha
lefoglaltunk, így hát bátran belenyaltam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Halottam, hogy a legutóbbi akción három emberedet elveszítetted!
– folytatta apám. Ennyit a titkosított információkról. – Te
is meghalhattál volna! – Még mindig halkan beszélt, de a hangja
rekedt volt. Indulat feszegette.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hibáztam – ismertem el, és büszkén kihúztam magam. – A Yini
bolygón alig pár tíz fős kolónia élt, és amikor leadták a
vészjelzést, nem gondoltam semmi rosszra. Yukon tábornagy is
egyetértett, hogy elég lesz egy kis csapatot leküldeni. Azt
hittük, hogy csak a gépeik mondták fel a szolgálatot, és egy
téves vészjelzésről van szó. Volt már rá példa. A
peremvidékeken nagy a mágneses rezonancia, és a kolóniák gépei
elavultak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Meghalt három ember! A <i>Te</i> embereid, Aleksander! – kötötte
az ebet a karóhoz apám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lecsaptam
a poharat az asztalra. Nem érdekelt, hogy a neonszínű ital az
abroszra fröccsen. Közelebb hajoltam apámhoz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Pontosan ezért vagyok most itt, Jefferson szenátor! – feleltem
kimérten.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apámat
meglephette a megváltozott hangnem, mert hátrébb lépett a
közelemből. Tanácstalanul nézett rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Miről beszélsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Arról, ami a Yini bolygón történt! Tudod, hogy mi végzett az
embereimmel? Hogy mi végzett a kolónia lakóival?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem… – A szemöldöke összeszaladt, tekintetébe gyanakvás
költözött. – Olvastam Yukon tábornagy jelentését, és láttam
a felvételeket. A bolygóra visszatérő egységek csak a kolónia
lakosait találták, és… – Fájdalom suhant végig az arcán,
elhallgatott. Tudtam, hogy Miranda Iconov nevét nem akarja
kimondani. Apám és az orosz őrgrófság szenátora mindig is
barátok voltak, de ettől még nem tágítottam az elhatározásomtól.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Még
közelebb hajoltam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Yukon csak a tényeket írhatta le, és amikor az utánunk leküldött
egységek leszálltak a Yinin, valóban csak ennyit találtak. Akárki
intézte is, szépen eltakarították a nyomokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Miről beszélsz, fiam?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Raptorok voltak! – sziszegtem halkan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
arca észrevehetően elsápadt, tekintete idegesen csapongott a
szememen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ez lehetetlen! Azt a projektet lezárták! Megbukott, és az Űrflotta
vezetősége lefoglalt mindent, ami a kísérlettel kapcsolatos volt.
A Szindikátus maga zároltatta az aktákat, és szigorúan titkos
erről még csak beszélni is!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
szám akaratlanul is megrándult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
És ha jól tudom, a Szindikátus elrendelte, hogy a kísérleti
alanyokat fagyasszák le – húztam ki magam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Úgy van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Engedélyt akarok a Szindikátustól, hogy ellenőrizhessem!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ez lehetetlen, Alek! – Véletlen nyelvbotlás lehetett csak a
részéről, gyűlölte ezt a nevet,</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem értett meg, szenátor! Részt vettem anno a lefoglalásban. Ha
még rémlik, ez akkor történt, amikor Crackenberg alatt
szolgáltam, a te jóvoltodból. Tudom, hogy mit láttam a Yini
bolygón! Raptorok voltak!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
idegesen megrázta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Beszélnem kell…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Oh, igen – bólogattam bőszen. – Ahogyan nekem is beszélnem
kell a Szindikátussal! Engedélyt akarok, hogy ellenőrizzem, minden
kísérleti alany a helyén van, és ha nincs, akkor megtudni, kinek
volt engedélye és lehetősége bejutni a Calidi fészekbe!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
felszisszent.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ne olyan hangosan! Ez a név hivatalosan nem is létezik! – intett
le, aztán olyan mosollyal bólintott a mellettünk elhaladó
hölgynek, hogy még én is megirigyeltem azt a pár tizedmásodperces
átalakulást, amire képes volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Csak
amikor már hallótávolságon kívülre ért az éltes nőszemély,
akkor fordult ismét felém. Nekem bezzeg nem volt hajlandó
mosolyogni, pláne nem olyan szívélyesen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Te is tudod, hogy semmi jóra nem vezet, ha fejjel rohansz a falnak!
– mondta halkan, indulatosan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Az
állkapcsa ugrált, mintha az ideget rágná.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A Szindikátus tagjain kívül senkinek nincs joga hozzá, hogy a
kísérleti alanyok zárlatát feloldja, márpedig, ha igaz, amit
állítasz…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Miért hazudnék neked? – szúrtam közbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Márpedig, ha igaz – ismételte meg emeltebb hangon –, akkor az
azt is jelenti, hogy valakinek a Szindikátusból köze van a
dolgokhoz!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elismerően
vontam meg a vállam, elvégre lehetett a dologban valami. Nyilván,
ha támadás érte volna a Calidi fészket, arról értesítették
volna az Űrflotta parancsnokságát, a parancsnokság meg a
Szindikátust. És ez megmagyarázná, az Iconov lány halálát.
Talán éppen ő volt a célpont?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Vettem
egy mély lélegzetet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Rendben. Igazad lehet. Ha nem történt támadás, akárki intézte
is, titokban tette. Márpedig akkor jobb, ha egyelőre mi is csak fű
alatt nyomozunk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Az
öreg bólintott egyet, a vállamra tette a kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Adj egy kis időt, Aleksander! A Szindikátuson belül van pár
ember, akikben feltételek nélkül megbízom. Beszélek velük, és
meglátjuk… – szorította meg a vállam, aztán elengedett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Ellépett
mellőlem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Addig is érezd jól magad! – mondta még búcsúzóul, és én
nagyjából olyan sóhajt hallattam, mint az az ember, akit a
kivégzésére vonszolnak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
az egyik oszlop árnyékába húzódva figyelte a két férfit.
Nyilvánvaló volt a rokonság kettőjük közt, az arcukra, a
vonásaikra volt írva. Ugyanaz a termet, ugyanazok a széles,
határozott ívű járomcsontok. Még a haj vonalánál képződött
két öbölnek is ugyanolyan formája volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
az idősebb férfit figyelte, Jefferson szenátort. Akármit mondott
is a kapitány, a szenátor megfeszült. Bár túl messze voltak,
hogy Lai-lai bármit is halljon, és a sarokpódiumon játszó
zenekar dallamai amúgy is elfedték volna a szavakat, Lai-lai így
is látta a szenátor arcát hamuszürkévé fakulni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Bár
a tanítások szerint a kíváncsiság olyan bűn, ami az embert
rossz utakra tereli, Lai-lait mégis érdekelte volna, miről
beszélhet az a kettő. Lustán belenyalt az ujjai közt szorongatott
italba, de egy apró kortynál többet nem engedélyezett. A mézes
íz kellemes volt ugyan, de tisztán kellett tartania a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Felkérhetem egy táncra?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
teste megfeszült, de emlékeztette magát, hogy itt nem nagy a
valószínűsége, hogy veszély fenyegetné. Csak a fejét
fordította az idegen férfi felé. Az nem sokkal volt magasabb tőle,
bőre kellemesen kreol árnyalatú volt, sötét haját szorosan
hátrasimítva viselte, az apró lófarkacskát a tarkóján
bársonyszalag kötötte össze. Ugyanaz az alak volt, akivel a
kapitány érkezett. Mielőtt a férfi a kezét nyújtotta, mutató-
és hüvelykujját körbefuttatta a száját körbeölelő, vékonyra
borotvált szakállcsíkon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ha szeretné, közben mesélhetek róla – intett a fejével
Jefferson szenátorék felé. – Láttam, hogy őket figyeli.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
magára erőltetett egy mosolyt, megrázta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Wakarimasen. Watashi wa hotondo nihongo o hanasemasu-kyouritsu –
közölte dallamos lágysággal, szerényen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ah, nem beszéli a közöst – bólogatott a férfi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
gyanakodva fürkészte a széles mosolyt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Eigo ga hanasemasen?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Sajnálom. Egy szavát sem értem, kisasszony. De szerintem
egyértelmű, mit akarok – tolta közelebb a kezét, és Lai-lai
lepillantott a hosszú ujjakra, a tenyér bőrét átszelő, vékony
hegekre. Katonaember lehetett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
megrázta a fejét, és elutasítóan elnézett a férfiról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ha nem, hát nem – sóhajtott nagyot az, majd mire Lai-lai magában
elért ötig a számolásban, el is tűnt az emberek közt. Amikor
újra megpillantotta, már egy másik nőt fűzögetett, de Lai-lait
ez már cseppet sem érdekelte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Jefferson
szenátor már sehol nem volt, a kapitány pedig látszólag
feszengve igyekezett eltűnni a tömegben. Ideje volt akcióba lépni,
bár Lai-lai sejtette, a nagymester nem lesz elragadtatva, hogy egy
nyilvános eseményen öli meg a célpontot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
De
pont a kihívás tette olyan izgatóvá a lehetőséget. Az akadályok
mindig is feltüzelték Lai-lait.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Érezd jól magad! – dünnyögtem magam elé, miközben újabb
pohár lónyálat gurítottam le a torkomon. Így, a sokadik után
már kevésbé volt émelyítő az íze, és a kellemes bizsergés,
amit felébresztett bennem, jólesett. A fejem zsibbadt kissé, de
ennyi kellett hozzá, hogy elviseljem azt a parádét, ami körülöttem
folydogált.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Nagyjából,
ha fél óra telhetett el, hogy apám magamra hagyott, és ennyi idő
alatt pusztán három nőszemély kísérelt meg táncra invitálni.
Az utolsónál már igencsak csikorogtak a szavaim, miközben
udvariasan visszautasítottam, holmi gerincbántalmakra hivatkozva.
Nem állt szándékomban megvárni, hogy még egy hölgy
megkörnyékezzen, mert féltem tőle, hogy a belém nevelt illem
akkor már csődöt mond.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Öles
léptekkel indultam el a kijárat felé, de félútig sem jutottam. A
négyes számú – akitől féltem – ugyan nem invitált sehová,
de olyan elánnal rohant belém, hogy majdnem feldöntött.
Elismerően szemléltem meg az apró, japán – vagy kínai? –
lányt, aki alig ért fel a vállam magasáig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
nőszemély riadt szemekkel nézett fel rám. A kezében még
tartotta ugyan a poharát, de az már szánandóan üres volt.
Tartalmának zöme a zakómon folydogált.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Egy
sóhajjal megcsóváltam a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ez még nagyon kellett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Gomen nasai… – suttogta a lány, és beharapta a száját. Szóval
japán. És ahogy elnéztem, elég fiatalka. Az arca alapján még
szerintem a húszas évét sem lépte még át.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felnevettem
– leginkább kínomban –, mert amúgy cseppet sem voltam jó
kedvemben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Egy szavát sem értem – vallottam be, pedig ez nem volt egészen
igaz. Yukon mellett azért ragad az emberre némi a japán
kultúrából.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Oh… – lepődött meg a lány, majd elmosolyodott. – Bocsánatot
kértem csak – váltott át a Föderáció hivatalos nyelvére.
Meglepően tisztán használta a nyelvet, akcentusa csak leheletnyi
volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány lenézett a zakómra, és elfintorodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ezt azonnal ki kell tisztítani, különben menthetetlen lesz! –
fogott rá a karomra. Még a zakó ujján keresztül is éreztem,
milyen meleg a tenyere. – Jöjjön!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem szükséges! – feleltem kényszeredetten.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány felszegte az állát, ajkán szomorkás mosoly játszott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kérem. Ugye nem akar megsérteni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Eszembe sem jutott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Helyes – nevetett fel halkan, és az a hang, mint a szélcsengő
kacaja, úgy visszhangzott a fejemben. – Akkor jön! – szögezte
le, és elindult. Vitte a zakóm, és vitt benne engem is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hölgyem – tiltakoztam, miközben keresztüllavíroztunk a tömeg
gyérebb részén. A lány nem nagyon figyelt rá, vagy pedig nem
hallott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
női mosdó ajtajánál megfogtam a csuklóját, hogy megállítsam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ugyan már, kisasszony, túlreagálja – nyögtem ki egy mosollyal.
A mosolyt nem a kis japánnak szántam, hanem a mellékhelyiségből
kifelé tartó nőnek, aki igen rosszalló tekintettel mért végig a
lornyon lencséje mögül.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány nem sokat törődött a gyenge tiltakozással, amire futotta
tőlem, lerázta magáról a kezem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kérem! – susogta szelíd ártatlansággal. – Ez legalább ad
némi indokot, hogy eltűnjek, mert már nagyon elegem van, hogy
folyton táncolni hívnak – nézett vissza a bálterem irányába.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Ezt
az érzést legalább ismertem. Felsóhajtottam, beletúrtam a
hajamba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Rendben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Hagytam,
hogy a lány belökdössön a mosdóba, kulcsra zárja az ajtót.
Nekidőltem az egyik széles csapnak, úgy néztem le az apró
japánra. Tűrtem, amíg a lány a zakó gombjaival vacakolt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mondom, túlreagálja – ismételtem meg korábbi szavaimat, és
azok a márványburkolatú falakról kongva verődtek vissza. Egyedül
voltunk csak a tágas helyiségben, és a mosdó illata ugyanolyan
édeskés volt, mint a neonszínű ital, aminek a maradéka
buborékokat eregetett a fejemben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Ismét
megragadtam a lány csuklóját, amikor már az egyik karom
kiszabadította a zakóból, mire a kis japán felnézett rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mondta – ismerte el egy kecses vállrándítással, amitől a
selyemsál lejjebb csúszott a karján.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Tulajdonképpen
ez volt az a pillanat, amikor tüzetesebben is szemügyre vehettem a
lányt. Apró, szív alakú arca volt, sötét haj keretezte. A
szoros lófarok, amibe összefogta, a lapockájáig leért. Borvörös,
merészen kivágott ruhát viselt, ami szabadon hagyta a fél vállát,
és az apró, félhold alakú sebhelyet rajta. Eddig nem tűnt fel, a
sállal takargatta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
kis japán is lenézett futólag a hegre, majd vissza rám. És ekkor
az arckifejezése megváltozott: apró mordulással kivillantotta a
fogait, és villámgyorsan mozdult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lejjebb
rántotta a zakót, majd a csuklóm köré tekerte, és erősen
meghúzta, hogy én elveszítettem az egyensúlyom. A bal kezemmel az
utolsó pillanatban kaptam el a csap szélét, de addigra a kis japán
már a nyakam köré tekerte a zakót, és vele együtt a karom is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Úriember
nem üvölt hasonló szituációból, de én messze nem voltam már
az az úriember, akinek apám szánt. Üvöltöttem, és csaptam is –
pedig ettől is óvva intett nemes atyám –, de a lány elhajolt a
kezem elől. Az egyik lábát feltette a márványpolc szélére, és
még szorosabban meghúzta a zakót. Az anyag a fülem mellett
recsegett, de nem hasadt szét – hogy ott vinné el a rühös
ördög.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
kis japán eközben valamiféle tőrt bűvölt elő a combjára
szíjazott tokból – hogy’ a jó büdösbe jött ezzel át a
biztonsági kapun? –, és amikor meglendítette, nem voltak
illúzióim a felől, hova, vagy mire szánja. Még szerencse, hogy a
reflexeim és az életösztönöm messze fejlettebb, mint a belém
nevelt illem. Elkaptam a lány karját, és úgy megszorítottam,
hogy a csontja nagyot roppant. Bár egy nőtől többet is elvártam
volna, a lány csak felszisszent. A tükörben láttam, hogy az arca
eltorzult, nyakam körül a hurok meglazult. Villámgyorsan kibújtam
belőle, és ezúttal én tekertem meg a kis japán karját. Nekem
ehhez nem volt szükségem zakóra sem. A lány a kényszer alatt
térdre roskadt, ujjai közül kimállott a tőr. Zihálva görnyedt
a fényes padlón.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ki a fene vagy te? – nyögtem ki az első légvétellel együtt. A
torkom mintha ráspollyal fenegették volna, úgy kapart.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
japán viszont hallgatott. Akkor is, amikor még jobban hátratekertem
a karját. A legtöbb, amit kicsikarhattam belőle, egy újabb
elfojtott szisszenés volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Na, jó… – dünnyögtem magam elé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felmarkoltam
a tőrt, a lányt a csapnak löktem, és hátulról a tokához
feszítettem a pengét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Vagy válaszolsz, vagy meghalsz! – Hiába kínáltam két opciót
is, a kis japán továbbra is hallgatott. A fejét hátraszegte,
mintha csak felkínálná magát. Amennyire a tükörben láttam, az
ajkán – a halvány réteg rúzs alatt – dac feszült, szemében
gyűlölet izzott. Ha ölni lehetne egy pillantással, akkor bizony
hulla lennék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hogy hívnak? – tettem fel egy újabb kérdést, és hogy
nyomatékot adjak neki, mélyebben a bőrébe nyomtam a tőr
pengéjét. Az egyből felmetszette a bőrt, és a lány nyakán
vékony vércsík indult meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Újabb
hallgatás, aminek a végén felsóhajtottam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Azt legalább elismered, hogy legyőztelek? Hogy <i>megölhetnélek</i>?
– Ha nem is válaszolt, legalább egy aprót bólintott, és a
szája megrándult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elengedtem
a lány karját, ő pedig meglepődve tántorodott előrébb.
Megmarkolta a mosdótál szélét, és a tükörből meredt rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ölj meg! – sziszegte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Élve egyelőre több hasznodat veszem – ragadtam meg a csuklóját.
Magam felé fordítottam, a lány pedig nem tiltakozott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem kell semmit mondanom! – szűrte összeszorított fogai közt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ahogy tetszik. – Felmarkoltam a zakót, és a gallér alá tűzött,
apró adóvevőt a számhoz emeltem. – Marcus!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Egen, parancsnok? – Patkány kelletlen válaszára kicsit várnom
kellett. A háttérben zene szólt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
A női mosdóba! Most! – léptem az ajtóhoz. Elfordítottam a
zárban a kulcsot, de közben nem vettem le a szemem a lányról. Ha
támadni akart, soha jobb alkalmat, de a kis japán nem mozdult, csak
a tekintete követett hidegen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Amikor
Patkány belépett, tömören összefoglalta a helyzetet:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hűűű…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Az – hagytam rá. – Hozd a lányt! – nyomtam Patkány kezébe a
tőrt, aztán morogva megráztam a pocsékká gyűrődött zakót.
Már az első pillanatban éreztem, amikor megláttam a vajszínű
darabot, hogy csak bajom származhat ebből a bálból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
komoran mért végig. Nem tette szóvá a zakóm állapotát, sem a
mellettem álló lány jelenlétét. A kis japán ruhája szintén
gyűrött volt, a sálat félig átvetette a nyakán, hogy eltakarja
a sebet. Nem mosolygott, és nem is próbált udvariasnak látszani,
mondjuk ezt meg is értettem: Patkány az egyik karját markolva
tartotta, és ha nem is látványosan, de tudtam, hogy az oldalánál
ott a tőr. Én sem ugráltam volna, ha egy hegyes bökővel
csiklandoznak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Beszélhetünk négyszemközt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Igen – Elővakartam a nadrágomból a szállodai szoba
mágneskártyáját, és Patkánynak nyújtottam. – Vidd a szobába
a hölgyet! – parancsoltam rá. – Ön meg, kisasszony…
Lehetőleg ne okozzon több kellemetlenséget! Legjobb lenne, ha
semmit <i>nem is tenne</i>! – tagoltam el az utolsó három szót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány komoran bólintott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Helyes!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Vedd el, szépségem! – hajolt Patkány a lány füléhez, úgy
súgta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
japán szó nélkül elvette tőlem a kártyát, aztán hagyta, hogy
Patkány elvezesse. Csak egy könnyű illat maradt utána.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Visszafordultam
apámhoz, ő pedig a fejével intett. A nyomába szegődtem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felmentünk
az emeletre, ott be az egyik szobába. Az őr, aki az ajtó előtt
áll, nem tartóztatott fel minket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
kulcsra zárta mögöttem az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kérsz inni? – Nem nézett rám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem. Sikerült beszélned vele? – Csak a tekintetemmel követtem az
öreget.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Az
íróasztalhoz lépett, és ha én nem is kértem italt, magának
töltött. A metszett kristálypalackban nyilván nem valami
szintetikus bólé volt. A színe áttetsző arany, az illata erős
volt. Még én is megéreztem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Igen, beszéltem vele.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
És? – sürgettem meg apámat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Rám
nézett, megrázta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Még ha a Galaktikus Föderáció katonája vagy is, csakis a
Szindikátus jóváhagyásával léphetsz be a Calidi fészekbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
És? – kérdeztem vissza vészjóslóan. – Ezzel eddig is
tisztában voltam, és ez mit sem változtat a tényeken: ellenőrizni
kell a fészek adatbázisát!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Apám
felhajtotta az italát, majd kihúzta magát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
De nem kockáztathatunk! Ha a Szindikátus valamely tagja tényleg
áruló, nem szerezhet tudomást arról, hogy gyanakszunk. <i>Én</i>
megyek el a fészekbe! – szögezte le határozottan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felmordultam,
megráztam a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Te nem vagy katona, és ez veszélyes lehet! Mégis…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hallgass meg, Aleksander! – emelte fel apám a kezét, és
leintett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Morogva
bólintottam egyet, a szavaimmal együtt a szitkaimat is
visszanyeltem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mint szenátor, nekem jogom van a Szindikátus engedélye nélkül is
belépni a körzetbe.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Akkor veled megyek! – Ezúttal én vágtam a szavába, de apám
csak megcsóválta a fejét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Még ha velem is jönnél, a kapukon belülre nem léphetnél. Így
meg mi értelme? Hagyd, hogy ezt én intézzem, te meg térj vissza
az űrállomásra! Amint megtudok valamit, felveszem veled a
kapcsolatot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Éreztem,
hogy az állkapcsomban egy ideg ugrál, és kínomban a fogaimat
őröltem, de tudtam, hogy az öregnek igaza van. Mégsem akaródzott
rábólintanom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Aleksander? – lépett közelebb apám, és én megadóan
felsóhajtottam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Rendben van! – mordultam kelletlenül, mire az öreg a vállamra
ejtette a kezét, és gyengéden megszorította.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ne aggódj, nem lesz baj!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nocsak-nocsak, kislány, hát újra találkozunk – lökte be a
Marcusnak nevezett alak a szobába Lai-lait. Ő tett pár botladozó
lépést előre, aztán visszafordult a férfi felé. Undorodva mérte
végig.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
félhomályban a vonásai most kevéssé sem voltak megnyerőek,
ahogy a falnak dőlve összefűzte a karját. Az erkélyre nyíló
üvegablakon beszökő, sokszínű fény mély árnyékokat festett a
szeme és a járomcsontja alá, a szája sarkában ülő ráncot
elmélyítette, mintha csak a bajsza meghosszabbítása lenne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Szóval ismered a parancsnokot? Mondhattad volna szépségem, akkor
nem strapálom magam. A széptevéssel sem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
nem válaszolt. Nem érdekelte a férfi. Elfordult tőle, szétnézett
a szobában, de az ugyanolyan volt, mint bármelyik másik
szállodában, leszámítva, hogy az ágy fölött nem digitális kép
függött, mert nem világított ledcsík az alján. Lai-lai nem
tudta kivenni a kézzel megfestett kép vonalait, csak sötét
foltokat látott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem válaszolsz, szépségem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
megfeszült a számára idegen megszólításra, de aztán
kényszerítette magát, és ellazította a testtartását.
Visszafordult Marcus felé. A férfi már az ő tőrével játszott,
mire Lai-lai akaratlanul is megborzongott. A fegyverről eszébe
jutott, hogy mit kellene tennie. Elbukta a küldetést. Igaz nem ő
az első sinobi, aki elbukik egy megbízatást, de a szégyen
belülről égette, és az agya lázasan kattogott, hogyan is
hozhatná helyre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Marcus
a körmével kapargatta a penge tövébe égetett jelzést.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Egész csecse darab egy magadfajtának – dörmögte Marcus. –
Plauzált fém, igaz? Hogy a detektorok ne mutassák ki. Azért
felvet egy kérdést, hogy egy ilyen csinoska kislány, honnan jut
hozzá ilyen méregdrága holmihoz – vigyorodott el.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Hüvelykujjával
olyan gyengéden cirógatta az ovális minta szélét, mintha a
szeretője volna.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Azt hiszem, kevésre saccolom, ha azt mondom, hogy krytorin árban
vesztegetik – folytatta csevegő hangnemben. – Pedig az aztán a
kristály! – szisszent fel. – Igaz annak is van már valami
olcsóbb, silányabb változata, na de az…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
közelebb lépett, a kezét nyújtotta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kérem!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Marcus
felnevetett.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Még mit nem! Azt hiszed, kicsi lány, hogy csak úgy visszaadom?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
felnézett a tőréről, Marcus tekintetét kereste. A férfi vidáman
csillogó szemmel nézte, majd feldobta a fegyvert a levegőbe, hogy
egy fordulás után újra elkapja.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Vedd el, ha kell!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
megrázta a fejét. Megtehette volna, hogy visszaveszi a fegyvert.
Biztos volt benne, hogy elbírna a pojácával, dacára, hogy az
nyilvánvalóan katona, de kötötte Jefferson parancsa.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
El
akart fordulni, de Marcus megragadta a karját. Lai-lai lenézett a
csuklóját átfogó ujjakra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Eresszen el! – mondta nyugodtan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Csak ha elárulod a neved. Szépségem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
merőn nézte Marcus szemét. Nem mozdult, vagy mondott bármit is,
de nem is kellett. A bejárat mellé szerelt jelzőkészülék
csippantott egyet, mire Marcus elengedte, és kinyitotta az ajtót.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
***</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mi a szarért vagytok sötétben? – mordultam fel, ahogy beléptem
az ajtón. – Fényt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
szoba automatikája azonnal kapcsolt, és a plafonba ágyazott, apró
izzók életre keltek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ne már, parancsnok! – nyafogta Patkány elvékonyított hangon. –
Olyan meghitt volt az a félhomály. Pont ideális az udvarláshoz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kuss van, Patkány! – toltam félre a srácot, és a kis japán elé
léptem. A lány nyugodtan állt, és a szeme sem rebbent.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ki vagy?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ne fáradjon, parancsnok, nem túl közlékeny a kishölgy.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Megnézted az azonosító chipjét?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Mégis minek néz, parancsnok? – fortyant fel Patkány. –
Hülyének, vagy hülyének?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Egy
sóhajjal végigszántottam a hajamon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Patkány! – szóltam rá feddőleg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Jól van, na! – nézett duzzogva, amivel csak tovább őrölte az
idegeimet. – Nem kellett megnéznem. Biztosra veszem, hogy nincs
neki – mutatott Patkány a lány vállán lévő, apró sebhelyre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Gondolkodva
nézetem a félholdat. Még gyermek lehetett, amikor eltávolították
a chipet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Kalóz vagy csempész? – A lánytól kérdeztem, de ő nem
válaszolt. Patkány pedig felvihogott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Vagy egy kikötői kurva, akit az anyja valamelyik bordélyban szült.
Bár az felveti a kérdést, hogy mit keresett a bálon, és…</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Patkány!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Jól van, tudom: kuss van – dünnyögte maga elé. – Azért egy
itallal kiszolgálhatom magam?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Nem
néztem hátra, úgy intettem a sarokban álló bárszekrény felé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nos?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány szemhéja megrezzent egy picit, de hallgatott, makacsul, ha úgy
tetszik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Egyszerűbb lenne, ha ismerném a neve… nevét – javítottam ki
magam. – Kisasszony – tettem még hozzá, de dacára minden
udvariaskodási formulának, a kis japán hallgatott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Felnevettem
kínomban, de aztán visszakényszerítettem magam a szerepbe:
megigazítottam az ingem gallérját, és meghajoltam, ahogy illő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Aleksander Jefferson. A Galaktikus Föderáció Zeusz űrállomás
egyik mikroegységének parancsnoka. És <i>kegyed</i>? – Az utolsó
szó kissé megcsikordult, amikor a lány felmordult, és elutasítóan
karba fonta a kezét. – Mégiscsak könnyebb lenne, ha a nevén
szólíthatnám. Vagy legalábbis <i>egy</i> néven – próbálkoztam
azért tovább, egyre fogyatkozó türelemmel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Lai-lai – vetette elém halkan, gorombán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Na, haladunk – vihogott fel a háttérben Patkány, miközben az
összekoccanó üvegekkel vacakolt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Lai-lai – ízleltem meg a nevet. – Ki küldte, hogy öljön meg?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
A
lány csak nézett, válaszolni nem volt hajlandó. Mi mást is
vártam?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Újra
próbálkoztam:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Honnan jött?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Semmi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Hogy’ jutott be a bálra?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Na,
erre legalább elmosolyodott egy parányit, ahogy közelebb lépett
hozzám. Újra megérintett az a légies parfümillat, amit viselt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Megkímélte az életem – mondta halkan. A száján egyszerre
gúnyos és megvető félmosoly játszott. – Tartozom magának. De
nem válaszokkal. <i>Parancsnok</i>. – Az utolsó szó dorombolt,
de éreztem mögötte a néma fenyegetést.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
És
Patkány megint felvihogott a háttérben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Patkány! – néztem hátra. Ezúttal parancsolóan szóltam, és ő
azonnal letette a kezéből a poharat, haptákba vágta magát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Igen, uram?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Kiléptem
kettejük közül, és nagyvonalúan Lai-laira mutattam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ha lennél olyan kedves! – mondtam nyájasan. Későre járt, a
bálteremben kezdődött zsongás a fejemben fájdalommá erősödött,
és marhára elegem volt a makacs hölgyeket alakító japánokból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Örömmel – fűzte össze Patkány az ujjait, majd megropogtatta
őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
elé lépett, én pedig a kis japán mögé. Leszorítottam a két
karját, hogy ne ficánkoljon, de amikor hozzáértem, éppen csak
egy pillanatra feszült meg a teste, aztán elernyedt. Nem is próbált
küzdeni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Patkány
arcát figyeltem. Mosolya lassan leolvadt, az állkapcsa megfeszült.
A szemrése összeszűkült, és a pupillája tűfejnyivé
zsugorodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Lai-lai
ismét megfeszült a karomban, a teste remegni kezdett. Zihált. Most
már harcolt, de nem ellenem: meg sem próbált kitörni a
szorításomból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Franc! – tántorodott meg ekkor Patkány. Meggörnyedve a
halántékára szorította mindkét kezét.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Marcus?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Patkány
kitépte a szalagot a lófarkából, és megrázta a fejét. Haja
szétbomlott, a szálak izzadt homlokához tapadtak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Sajnálom. A lányt – intett kurtán Lai-laira, míg vett egy
hördülésszerű lélegzetet – kiképezhették. Nem enged át.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Magam
felé fordítottam a kis japánt, és kételkedve néztem rá. Az
olyan képességek, mint Patkányé, rendkívül ritkák. Őt éppen
ez tette olyan különlegessé, de soha nem hallottam másról, aki
ilyen mentális tudással rendelkezett volna. Egészen mostanáig.
Kezdett érdekessé válni a lány.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Ki vagy te? – sziszegtem Lai-lai arcába, mire ő bágyadtan
elmosolyodott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Nem kell válaszolnom – suttogta rekedt hangon. Megroskadt kicsit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Erősen
rászorítottam a könyökére, de csak a szája vonaglott meg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Megcsóváltam
a fejem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Jól van. Ne válaszolj, ha nem akarsz!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
Elnéztem
a lányról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.64cm;">
–
Szedd össze magad, Patkány! Visszamegyünk a Zeusra! Most!</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-39574186694095547452018-09-11T00:09:00.000-07:002018-09-11T00:16:42.325-07:00M. H. Sethemba – P.S. I love you<div style="text-align: right;">
<i>"... Az örökké nem létezik. Előbb-utóbb mindennek vége szakad. Ahogy közeleg a vég, hangosabban ketyeg az óra..."</i><br />
<i><span style="font-size: xx-small;">/Fekete vitorlák c. film/</span> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI6q4e1YiawbCeW-RYv7xNwo0SGbJN1Q8v9EAYTZ5B7GKluHtKjEkGZoSEnPtmIPWVTUVZELwJukpryE1f-__ZBesHvbUgdeNsAHGFk4I-pkYtnUjydr5Dg6yniZZGTlzBs8_5r3lXnMR5/s1600/clock.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI6q4e1YiawbCeW-RYv7xNwo0SGbJN1Q8v9EAYTZ5B7GKluHtKjEkGZoSEnPtmIPWVTUVZELwJukpryE1f-__ZBesHvbUgdeNsAHGFk4I-pkYtnUjydr5Dg6yniZZGTlzBs8_5r3lXnMR5/s200/clock.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.deviantart.com by metrogirls</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Részlet a novellából:</b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.42cm;">
„Most
is itt van. A tetőn. Nem ebédel, sosem teszi. A mappája fölé
hajol, és szorgalmasan dolgozik valamin. Aztán felpillant, és
elmereng a kék eget bámulva. Vajon mi járhat a fejében? Miért
szeret itt lenni, ahol a konyhai terítők száradnak? Beléjük kap
a szél, meglobogtatja őket, és egy szemvillanásnyi időre
megmutatja nekem Sakurát, mintha játszana velem. Kíváncsian
félrelegyinti megint az egyik terítőt, lesekszem-e még?
Elégedetten engedi el, amikor látja, ott állok, és sóvárogva
bámulok egy lányt, de megszólítani gyáva vagyok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.42cm;">
Vagy
talán mégsem? Csak egy lépéssel kell közelebb mennem, hogy a
pillekönnyű szél ne űzhessen velem kegyetlen tréfát, ne
takarhassa el őt előlem. Remegő kézzel lépek előre, és
félretolom a szélfútta fehér, dagadt vásznat. Sakura pedig
elrejti arcát a tincsei mögé, ahogy elmélyülten hajol a lap
fölé, és lelkesen radírozza a lapot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.42cm;">
Már
tudom, mi van rajta. Egy óra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.42cm;">
Szeretem
az órákat. Tökéletes, pontos szerkezetek.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A teljes novella elolvasható itt:</b> <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/m-h-sethemba-p-s-i-love-you-10859.html" target="_blank">Aranymosás Irodalmi Magazin</a></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-12217781901492941522018-09-09T01:49:00.004-07:002018-09-09T01:50:44.933-07:00Lezajlott a VIII. Kéziratok éjszakája<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Vegyes érzelmekkel vágtam neki szombat délelőtt az útnak Pestre. Izgatott voltam, mert reménykedtem benne, hogy tetszeni fog a beküldött
novellám a zsűri tagjainak. Gondolom ezzel mindenki így van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Annak örültem, hogy az Apollóból több emberrel is
találkozhatok, hisz volt, akivel régóta nem találkoztam már. Elsőként
Szilverrel sikerült összefutnom az Építész pincében, aki Kleinheincz Csilla
mellett üldögélt, és beszélgetek. Pár perccel később láttam, hogy Fráter Zsuzsa
is ott ül egy másik asztalnál egyedül. Odahívtam magunkhoz, beszélgessünk már
együtt, ha már hárman így összefutottunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Persze beszélgetni nem volt egyszerű feladat, mert a
szomszédban idős hölgyek üldögéltek és vidáman énekelgettek. Mi csak
reménykedni mertünk, hogy ők végeznek, mire kezdődik a mi programunk.
Szerencsére így lett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mint mindig, most is csúszva kezdtünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A csapat két részre osztódott, Zsuzsanna a kettes csoport
kezdője volt, így hamar túlesett a beszélgetésén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Utána alig volt időnk megbeszélni a hallottakat, mert
Szilver a hármas csoport másodikja volt, így gyorsan hívták. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mire Szilver végzett, Zsuzsa elment, más programja is volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mivel nekem még bőven volt időm – csak este hatra voltam
beírva – kiültünk beszélgetni a csendesebb udvarra. Kellemes levegő és jó
beszélgetéssel gyorsan telt az idő, és befutott Palmer is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Volt egy kis ideje, mielőtt sorra kerül, úgyhogy hármasban
folytattuk az eszmecserét, Szilver, elmondta, hogy mitt mondtak neki a
zsűritagok. Szóba került a csoport jövője. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Palmer ugyanabban a csoportban volt, amiben Zsuzsa is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sajnos vele már nem volt időm megbeszélni, hogy mit mondtak
neki, mert hamarosan én következtem. A fiúk elköszöntek, mert nem tudtak
megvárni már. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
László Zoltán, Markovics Botond és Takács Gábor zsűriztek
volna, de csak ketten voltak. Adtak hasznos tanácsokat. Tudom most már min kell
javítanom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azt mondhatom sikeres napot zártunk írói szempontból. Most
egy fokkal jobb novellákat írhatunk majd.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-small;">/M. H. Sethemba/</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-31355255898592962242018-09-06T23:35:00.001-07:002018-09-06T23:56:41.784-07:00Kulcsár Kata – Különös hószobor az Ónodi út 37. szám alatt<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrYx9Lb_0277g4T0_WMbW44mQfe7HrJS3F6ZTaKZ9FPmHyJ6lpD9KIGuCDNKX4zQ6UbKsW2bccIgsSgv1kdh7wZ4BYjTt-ZLlulY5b_7OJXBUAJx3Qn0MX4m-z9fm8Sfgtfw2sDD-gdZYA/s1600/snowman-2995146_960_720.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="791" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrYx9Lb_0277g4T0_WMbW44mQfe7HrJS3F6ZTaKZ9FPmHyJ6lpD9KIGuCDNKX4zQ6UbKsW2bccIgsSgv1kdh7wZ4BYjTt-ZLlulY5b_7OJXBUAJx3Qn0MX4m-z9fm8Sfgtfw2sDD-gdZYA/s200/snowman-2995146_960_720.png" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: xx-small;">Forrás: www.bixabay.com</span></td></tr>
</tbody></table>
Ha szereted a havat, ha várod a telet, vagy egyszerűen csak élsz-halsz a rejtélyekért, és már fenemód furdalja az oldalad, mi különös is van egy hóemberben, ami pontosan az Ónodi utca 37. szám alatt szobrozik (ha nem hiszed, keresd meg!), akkor ez a novella Pont Neked való!<br />
<br />
<u><b>Részlet a novellából:</b></u><br />
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.29cm;">
"Ma
reggelre isteni hó hullott. Friss, ropogós, olyan fajta, amelyre
rálépsz és egyetlen nyomásra félméternyit tapasztasz össze,
könnyedén, mint két hüvelykujj a pillecukrot. Reggel kilencre már
volt ereje a napnak, ragyogó, habfehér hungarocell díszlet lett a
kertünkből. Aztán a szél frissen meghintette a szomszéd
hórihorgas fenyői felől és, mint egy érinthetetlen bűnügyi
helyszínt, lepecsételt minket a természet. Nyugalmas volt ez a
vasárnap, olyan, amely valóban kiemel a hétköznapokból. Olyan
nap volt, mikor nem nyomaszt a konyhában tornyosuló mosatlan, a
morzsa borította padló, a csajok szétdúlt szobája, mint ahogy az
sem, hogy mikor a hó örömére kitártam a cipős szekrényt,
harminchárom lehetséges téli lábbeli ömlött ki a szőnyegre, a
párja után tátogva."</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.29cm;">
<br /></div>
<b>A teljes novella elolvasható itt</b>: <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kulcsar-kata-kulonos-hoszobor-az-onodi-ut-37-szam-alatt-10852.html" target="_blank">Aranymosás Irodalmi Magazin</a>Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-87296526427432740192018-09-05T02:28:00.000-07:002018-09-06T03:35:52.967-07:00Lezárult Eszes Rita: Kicune könyvéhez a borítótervező pályázat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZPXFsoXYPW_KrnrIBWNNJ_nnGxCosvX2lFaKzRsPBZ_8dKTCIj_H08R0TT_10jGwSU3zIGf0uCHrPHEuTiCaIO9w8fY2ShD-tn6en5sLKG6i5LFCo_PoRAcyRwR336DEJlOu34_0L76vy/s1600/koll%25C3%25A1zs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="625" data-original-width="1600" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZPXFsoXYPW_KrnrIBWNNJ_nnGxCosvX2lFaKzRsPBZ_8dKTCIj_H08R0TT_10jGwSU3zIGf0uCHrPHEuTiCaIO9w8fY2ShD-tn6en5sLKG6i5LFCo_PoRAcyRwR336DEJlOu34_0L76vy/s640/koll%25C3%25A1zs.jpg" width="640" /></a></div>
Mint tudjátok, Eszes Ritának hamarosan megjelenik második könyve, a Kicune.<br />
<br />
A regény borítójának az elkészítésére borítótervező pályázatot írt ki az írónő, ami 2018. szeptember 01. napjával le is zárult.<br />
<br />
Ha kíváncsi vagy a szebbnél-gyönyörűbb borítótervekre, és hogy melyek azok, amelyeket Eszes Rita a kiadó figyelmébe ajánlott, keresd fel az oldalát, vagy kattints <a href="https://www.facebook.com/notes/eszes-rita/kicune-bor%C3%ADt%C3%B3tervez%C5%91-p%C3%A1ly%C3%A1zat-v%C3%A9geredm%C3%A9ny/1671225742986548/?fref=mentions&__xts__[0]=68.ARCxXoPITMW9tTGCP9VTllq7RnB4QlwBZknzdT6MZDBwpP54_Oswy920Kx21sA1Loz6qb9pRJ7zMdWYeaWdbv6X4alGrVKdmbiaXUTcMoUcNz-4AXEmGQYZXkxZeoC2tMwUHaBfRS2W0dJQb2XpQGn-n38gPuD8AJUhUliQEMA--B89nGdN4DA&__tn__=K-R" target="_blank"><b>IDE</b></a>.Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-38485449555694028222018-08-30T02:07:00.000-07:002018-08-30T02:07:22.484-07:00Johhny Silver – Ami nem változik
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
–
Hogy vagy? – kérdeztem a páromat, amikor belépett az ajtón.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Nem
felelt, csak biccentett. Felakasztotta foltos kabátját az ajtó
mellé, hozzám lépett, és átölelt. Hajába tucatnyi ősz szál
keveredett, amióta nem találkoztunk. Jól ismert illatába az
utazás izzadságszaga vegyült.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
–
A gyerekek? – nézett fel rám kis idő múlva.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
–
Ma érkeznek a haditáborból – feleltem halkan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Nem
mozdultunk, csak álltunk a szűk folyosón kéz a kézben. Ismét
szerencsénk volt. A kötelező munkaszolgálat nemegyszer örökre
szétszakította a családokat. Korunkból adódóan sok mindent
láttunk már, azonban nem beszéltünk ezekről, ahogy az
érzéseinkről sem. Tulajdonképp nemigen beszélgettünk egymással.
Az évek során kialakultak köztünk azok az érintések,
pillantások, mozdulatok, amikkel el tudtuk mondani a gondolatainkat
anélkül, hogy a hallgatózó fülek tudomására hoztuk volna őket.
Talán ez volt az, amiért még együtt lehettünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Emlékeztem
rá, hogy a szüleim sem beszéltek sokat. Előttem biztos nem.
Szinte némajátéknak tűnt az életünk. Apám „selejt” volt.
Egy férfi, akire a sereg nem tartott igényt. Kisgyerekként csak a
szürke haját és fáradt szemét láttam, és nem értettem, miért
mutogatnak rá ujjal, nevetve az osztálytársaim. Esténként bejött
a szobámba, magához ölelt, ám soha nem szólt hozzám egyetlen
szót sem. Halkan mozgott, halkan beszélt, mintha nem akarna másokat
megzavarni a létezésével. Megjegyzés nélkül olvasta végig a
kijelölt haditudósításokat, úgy tűnt semmit nem jelent neki a
háború. Anyám folyton dolgozott. Napközben a gyárban, azután
otthon. Általában akkor találkoztunk, amikor egy tál ételt tett
elénk az asztalra. Gyűlöltem a főztjét. Mindig ugyanazt ettük.
Persze az élelmiszerjegyekkel nemigen lehetett válogatni, ez
azonban nem érdekelt. Ízeket akartam, valami mást, mint amit adni
tudott. Eleinte szóvá tettem ezt, aztán inkább hallgattam, mert
láttam az arcára kiülő fájdalmat.</div>
<a name='more'></a><br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
haditáborban mindig jó ételeket kaptunk, ezért önként
jelentkeztem a bentlakásos hétvégékre. Inkább vállaltam a
fárasztó kiképzést, csakhogy valódi húst kaphassak a
tányéromra, ne valami ízetlen fehérjepótlót. Anyám gyakran
sírt, amikor elmentem otthonról. Először nem értettem, azt
gondoltam, hogy valami baj van, csak nem meri elmondani. Évek teltek
el, mire rájöttem, szeretett, és fájt számára, hogy nem
mondhatta el, mennyire hiányzom. Apám nem sírt soha, ő megtanulta
elrejteni az érzelmeit. Néhányszor meglestem őket, ahogy némán
ölelkeznek a konyhában. Gyerekfejjel még zavart, hogy nem vonnak
magukhoz, de később megértettem, érzelmeknek nincs helye háborús
időkben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
hadiállapot áldozatokat követel mindenkitől. Ebben éltünk,
ebben hittünk. Tanultunk, dolgoztunk, kiképzésre jártunk, amikor
parancs érkezett, költöztünk. Az embereket oda vezényelték,
ahol nagyobb szükség volt a munkáskézre. Mindenki tette, amit
elvártak tőle a győzelem küszöbén. A családok csak addig
maradtak együtt, amíg a haza szolgálata mást nem követelt. Hírt
lehetetlen volt adni magukról. Senki nem ismerte a szomszédját,
senki nem bízott a munkatársában, így aztán senki nem
szervezkedhetett az állam ellen. Ma még ez volt a szomszédod,
holnap más, ma még ez volt a padtársad, holnap más. Épp úgy
ülhetett melletted egy becsületes honpolgár, mint ellenséges
ügynök.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Tucatszor
költöztünk alig néhány év alatt, ami nekem, gyereknek nagy öröm
volt. Fél napokat utaztunk lezárt furgonokban, azonban az újdonság
izgalma soha nem hagyott pihenni. A szürke házak ismerős tömbökbe
összezsúfolva sorakoztak mindenhol, én mégis izgatottan rohantam
fel az új otthonunkba, miközben szüleim még a porba ledobált
csomagokkal bajlódtak. Az egyik lakás úgy nézett ki, mint a
másik, a berendezés is egyformán kopottnak tűnt mindenütt. Az
utcák porosak, a boltok ismerősen üresek, az iskolákban az
egyenruhák foltosak voltak. A városok elrendezése és a negyedek
számozása unalmasan ismétlődött, mégis mindig találtam
felfedezni való helyet az utcákon és új ellenfelet a
haditornákon. Örömmel versengtem azokkal, akikkel még nem
kerültem szembe, akiket még nem győztem le.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
háború a víz miatt tört ki, és már régóta tartott. Az
arcvonal évek óta nem mozdult, kisebb csetepatékon kívül egyik
fél sem ért el jelentősebb győzelmet. Megfáradt katonák
posztoltak állomáshelyükön, és várták az erősítést, mely a
végső győzelemhez segítheti csapataikat. Ahhoz a nemzedékhez
tartoztam, amelyet erre a csatára készítettek fel. Mi voltunk a
leendő elitkatonák. Erre neveltek minket az első iskolai nap óta,
és megvallom, megtettem mindent, hogy megfeleljek a katonai oktatók
elvárásainak. A jegyeim nem voltak jók, a kötelező gyári
munkában sem jeleskedtem, de mire végeztem, már két sráf büszke
tulajdonosa voltam.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Magabiztosan
vártam a sorozást. Ez volt az az idő, amikor sajnáltam szüleim
korosztályát. Tudtam, többre viszem majd, mint apám, aki
naphosszat állt a gyártósor mellett a többi kiszuperálttal
együtt. Éjt nappallá téve dolgoztak úgy, hogy nem látták,
mennyire fontos a hazának, amit tesznek, és mellette milyen
jelentéktelen az életük. Megteremtették mindazt, ami a
győzelemhez szükséges, ám a dicsőségből nem részesülhettek.
Tisztán láttam, a boldogtalanság a sorsuk része, és ezen csak mi
változtathatunk.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Az
újoncavató ünnepségen büszkén foglaltam el a kijelölt helyemet
a szürke egyenruhás alakzatban. Körülöttem mindenki forgolódott,
a családját kereste a tribünön, én vigyorogva intettem apám és
anyám felé, ahogy megpillantottam őket. Apám a felhőket bámulta
a fejünk felett, anyám fel sem nézett, ölébe ejtett kézzel
játszadozott a kiosztott kis zászlócskával. Összeszorult az
öklöm. Erre a napra készültem évek óta, mégis képesek voltak
elrontani az örömöm.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
–
Semmirekellők – mondta az egyik srác, és a tömegben épp rájuk
mutatott. – Egyikük sem érti meg, hogy csak a győzelem a fontos,
az egyén élete nem számít!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Legszívesebben
megütöttem volna, de csak azért, mert épp a szüleimről beszélt,
amúgy igazat adtam neki. Elfordultam, és mereven néztem az előttem
álló borotvált tarkóját. A többiekkel együtt lélegeztem, és
mozogtam, a fogadalmat is hiba nélkül mondtam. Nem fordultam többé
feléjük, csak amikor a csapat díszmenetben vonult el a vendégek
előtt. Láttam anyám vöröslő szemeit és apám megfeszült
állkapcsát. Egymás mellett ültek, nem értek egymáshoz, és nem
néztem rám. Búcsú nélkül léptem át a laktanya kapuját.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
kiképzés kemény volt, azonban semmi kibírhatatlan újdonságot
nem hozott a haditáborok után. Hat dekád alatt a legjobb
katonáktól sajátítottuk el a fegyverek és taktikák használatát.
Mindent megtanultunk, amire szükségünk lehetett a győzelemhez a
harcmezőn. A kezdeti tréfálkozások és a folyamatos gyakorlatok
hamarosan igazi csapattá edzettek bennünket. A nyári napfordulón
a végzősök diadalmenetével ünnepeltük a tényleges szolgálatba
lépésünket. A morál magasan szárnyalt a kaszárnyában, akár a
harci dalaink az alaki gyakorlatok során. Esténként hosszasan
tervezgettük, milyen hősi tettel döntjük el az előttünk álló
csatát. Magabiztosak voltunk, és verhetetlenek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Két
nappal később a század odaveszett.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Maroknyian
éltük túl a támadást a beásott csapatok ellen. A többséggel
az ellenség végzett, a megfutamodókat saját tisztjeink lőtték
le. Négyen légnyomást kaptunk egy közelben becsapódó
lövedéktől. Bajtársaink teste felfogta a szilánkokat. Ájultan,
szinte egyetlen karcolás nélkül úsztuk meg a mészárlást. A
frontvonal elmozdult, mi pedig fogolyként tértünk magunkhoz.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Napokig
ültünk közös zárkában, nem szóltunk egymáshoz, tartottuk
magunkat a kiképzésen tanultakhoz. Kihallgattak, aztán egyesével
a hátországba szállítottak. Semmibe vették az Egyezmény.
Hadifogolytáborra számítottam, ehelyett ruhát, élelmiszerjegyet,
lakást adtak. Kijelölték, hol fogok dolgozni. Ennél jobban nem
alázhattak meg egy katonát.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Gyűlöltem
mindent, legfőképp az életet. Hónapokig fel se fogtam, mi zajlik
körülöttem. Leginkább magamba voltam csalódott. Ahelyett, hogy
valami bátor tettel megfordítottam volna a csatát, és vele a
háború menetét, az ellenségnek robotoltam, akár egy „selejt”.
Dolgoztam, ettem, hazamentem. Mikor parancsot kaptam, költöztem.
Más lakás, más negyed, más város, más munka várt rám. Senkit
sem ismertem. Idegen voltam az idegenek közt. Bizalmatlanság vett
körül. Hiába néztek ki ugyanúgy, mint én, hiába beszéltük
ugyanazt a nyelvet, minden pillanatban éreztem, tudják, hogy az
ellenségük vagyok, csak nem mernek kikezdeni velem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Segítség
nélkül, nem sokat tehettem. Néhányszor megpróbáltam szabotálni
a munkát, azonban mindig rajtavesztettem. Nem pazarolták rám a
lőszert. Orvosi felügyelet mellett módszeresen vertek. A testem
kudarcot vallott, a fájdalom megtörte a büszkeségem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
második évet töltöttem megalázva, mikor egy nap döbbentem
álltam fel a munkapad mögött. Egy pillanatra azt hittem,
megőrültem. Olyan érzésem támadt, mintha álomvilágból
ébredtem volna. Már jártam itt, dolgoztam itt. A hely, a félig
kész fegyveralkatrész, a ruhák, a körülöttem lévők mind
ismerősek voltak. Gyerekként ugyanennél az asztalnál raktam össze
egy ugyanilyen alkatrészt, aminek rendeltetéséről akkor fogalmam
sem volt. Némán meredtem magam elé. Ott volt a padban az iskolás
csínyem nyoma, egy vésés, amiért verést kaptam volna a
felügyelőtől, ha észreveszi. De akkor nem vette észre. Utána
valaki megpróbálta festékkel eltüntetni, de azt a jelet én
véstem a padba évekkel ezelőtt. Ez nem lehetett tévedés!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Körülnéztem
a teremben. A körülöttem dolgozók maguk elé szegezték a
tekintetüket, sehol nem láttam egyetlen kíváncsi oldalpillantást
sem. A teremfelügyelő mondott valamit a segítőjének, aztán
felém indult. Helyemre rogytam. Próbáltam figyelni, hogy ne
gondolkozzak, de az agyam szét akart robbanni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Nem
emlékszem, hogyan tántorogtam ki a gyárkapun. Fejemben őrült
gondoltatok zakatoltak. Mi lehet ez? Egy próba? Egy vicc? Megőrültem
talán? Vagy mások ennyire vakok?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Megtorpantam
az utca közepén. Megnéztem magam körül minden házat, minden
utcát, minden embert. Jártam már ebben a városban. Éltem és
dolgoztam itt korábban. A hazám része volt ez a hely, az életem
része. Szédelegve ültem le egy padra.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Nem
értettem semmit. Most fogságban vagyok? Az ellenség fogságában?
Vagy saját hazám tart fogva a sikertelen csata gyalázatos
túlélőjeként? Lefokoztak elit katonából selejt gyári munkássá?
A fegyveralkatrész, melyet összeszereltem épp olyan volt, mint
amit mi használtunk. Pedig a mienk a legkiválóbb a világon! Az
ellenségnek nincs ilyen! Ez a büntetésem, mert elbuktam a győzelem
kapujában?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Szörnyű
kételyek gyötörtek, féregként rágták be magukat a
gondolataimba. Belenéztem a mellettem elhaladók arcába, ám azok
elfordították a tekintetüket. Legszívesebben ordítottam volna,
kihívva a világot magam ellen, hogy megtudjam, mi az igazság.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Van
egyáltalán ellenség? Van egyáltalán háború? Lehet, hogy a
csatákat a behívott fiatalok egymás ellen vívják? Miért van
egyáltalán háború? Lehet, hogy csak a fegyverek gyártása és
elhasználása a cél?
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Kinek
jó, ha a háború fenntartja önmagát? Ki látott ellenséget? Ki
tudja ki az ellenség? Mindig csak mondták, és képeken mutatták
őket! De ki tudja, valójában léteznek-e! Akár be is csaphattak
bennünket!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Be
lehet csapni egy egész világot? Érdemes ámítani ennyi élőt és
meggyilkolni ennyi ártatlant?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Mi
másért vándorol folyton mindenki, ha nem ezért, hogy ne
ismerhessék meg egymást? Senki nem beszélhetett a gondolatairól,
hiszen folytonos bizonytalanságban élt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Mások
is bizonyára rájöttek erre, azonban nem tudták kivel megosztani a
tapasztalataikat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Egy
világ, egy földrész, egy ország, egy nyelv, egy nép! Mi ez az
őrültség?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Napokig
gyötrődtem, és nem tudtam kihez forduljak. Nem ismertem senkit,
aki levehette volna vállamról a terhet, vagy eloszlathatta volna a
kételyeimet.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Az
egyik délután beállított a lány. Csinos volt, korombeli.
Lesütött szemmel adta át az írásos parancsot. Osztoznom kellett
vele a lakáson. Nem tiltakoztam, nem volt értelme. Biztos voltam
benne, hogy besúgót akarnak a nyakamra ültetni. Valaki figyelt
volna? Gyanították, mire jöttem rá? Vagy csak el akarták terelni
a figyelmemet a valóságról?
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Nehéz
volt ezekkel a gondolatokkal és a lánnyal együtt élnem. Nem
tudom, ő mit érzett, én szenvedtem a jelenlététől.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
lakás aprócska volt. Egy fürdő, egy szoba, egy szekrény, egy
ágy. Sokáig kerülgettük egymást, próbáltuk tartani a
távolságot. Ahogy telt az idő, a biccentéseket és udvarias
mosolyokat lassan félszeg szavak váltották fel, és többször is
azon kaptuk magunk, hogy óhatatlanul megérintettük a másikat. Az
érzés kellemes volt, hamarosan vágy is csatlakozott hozzá.
Mindkét részről.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Már
kezdtem megfeledkezni a rémisztő gondolataimról, mikor megtudtam,
várandós. Ekkor döbbentem rá egy más, szörnyűbb igazságra.
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
A
háború nem változik.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.53cm;">
Családom
lett. A gyerekeim haditornákra, táborokba jártak, készültek a
seregbe. Gyakran költöztünk, városról városra vittek bennünket,
minden évben hónapokat töltöttünk távoli munkaszolgálaton, és
mikor találkoztunk, csak annyit kérdtünk egymástól: hogy vagy.
Párom sem kérdezett többet, én sem kérdeztem, csak öleltem
némán, ahogy egykor szüleim tették.</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-21167372580641106382018-08-27T04:51:00.001-07:002018-08-27T04:53:29.682-07:00Aki író, írjon!<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Aki írónak vallja magát
– vagy azzá szeretne válni –, az előtt egyes számú
szabályként ez lebegjen: <i><b>írj</b></i>!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
(Igazság szerint most
pontatlan vagyok, mert ez csak a második szabály, de az elsőről
majd később. Nem vagyok egy rendszerető ember, ebből is látszik.)</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szóval visszatérve arra
ha író vagy:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>Írj, mert egy író mi
mást is tehetne?</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ez nem feladat, munka,
hobbi, hanem aki tényleg szeret írni, az úgyis érteni fogja mit
jelent az, amikor a történet már belülről szétfeszít.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>Írj, hogy fejlődj!</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Aki író, nem csak írni
akar, hanem <i>jól</i> írni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tanul, fejleszti magát,
a szókincsét, ír, ír, és ír. Makacsul, kitartóan, nem számít,
ha kudarc éri, ha éppen úgy érzi, hogy az ihlet fényévekre tőle
nyaral, ha negatív kritikát kap, mert abból is csak okul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Te is írj hát!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mindegy, hogy mit:
novellát, egypercest, történettöredéket, verset, naplót, vagy
csak bárakármit, de írj, mert minden egyes leírt szóval tanulsz,
még ha te magad ezt észre sem veszed.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>Írj, hogy továbblépj!</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem kell görnyedni a
laptop előtt vagy a papír fölött. Ha egy történetet nem tudsz
leírni, annak megvan az oka. Próbáld meg más szemszögéből
leírni, próbáld meg más zsánerben leírni. Vagy írj mást, ami
éppen foglalkoztat. Vagy csak írd ki magadból a kudarcot a naplód
lapjaira.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Próbálkozz, játssz, és
lehet még te is meg fogsz lepődni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>Írj, hogy
átszellemülj!</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Sok küzdelem, míg egy
író levetkőzi a görcseit, és eljut odáig, hogy élvezetből
írjon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Talán az elején, amikor
éppen csak elkezdjük pedzeni az írást, bontogatni a szárnyunk,
akkor gyakrabban megtalál ez az érzés.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Aztán jönnek a
szabályok, az elvárások, a nyomás, és az író elfelejti, miért
szerelmesedett bele az írásba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem mondom, hogy könnyű
lesz visszatalálni ide, de ha sikerül, az felemelő érzés lesz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<b>Írj, mert végül is
ezt szereted csinálni, nem?</b></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lényeg, hogy ne
hátrálj meg, ha akadály kerül eléd, és légy kitartó!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-size: xx-small;">(Írta: LK)</span> </div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2414720697737905489.post-66671567353607166772018-08-24T00:42:00.000-07:002018-08-24T00:42:52.139-07:00Emmerich Palmer – Novellapályázat<b>Tudtátok? </b>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A földönkívüliek az ipari forradalom
kezdete óta megfigyelik a bolygót. Számtalan ötletet sugalltak a
gondosan kiválasztott embereknek, így felgyorsítva a technológiai
fejlődést, a fosszilis energiahordozók használatának
elterjedését. Céljuk nem az emberiség jóléte, hanem az, hogy a
Föld klimatikus viszonyait a homo sapiens közreműködésével
megváltoztassák. Az idegen faj számára optimális élettérként
egy meleg, páradús légkör a legmegfelelőbb, magas széndioxid és
metán tartalommal.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<u><b>Részlet a novellából:</b></u></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
"Jones nagyot sóhajtva összeszedte a
papírjait, bedugta az egész paksamétát egy műanyag dossziéba,
majd útnak indult. Világéletében úgy gondolta, az ő valódi
életcélja az írás. Mindig egyformán jelentkezett az érzés.
Valahol a gyomra tájékán született a sürgető késztetés, mely
arra ösztönözte, hogy leülve a számítógép elé fantasztikus
novellákat kreáljon. A témáiból volt egy listája, bár a
legfrissebb történetének ötlete jóval régebbről származott.
Kamaszkorának egyetlen, műtét miatti mélyaltatása során álmot
látott, mely az egyéb víziókkal ellentétben oly mély nyomot
hagyott benne, hogy még napokkal később is többször eszébe
jutott. Bár akkor még nem jegyezte le, a sztori valahogy önálló
életre kelve, addig kúszott vissza a gondolatai közé, míg több
hónappal később végül lekörmölte az ötletet. A kissé
tintapacás papírlap azután a fiókjában végezte, egészen addig
porosodva, míg úgy négy hónapja olvasott egy hirdetést.
Novellapályázatot hirdettek pontosan abban a témakörben, amelyről
az idők során megsárgult papírra vetett sorok szóltak. Ennek
köszönhetően végre megszületett a több évtizede álmodott
történet."</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A teljes novella elolvasható itt: <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/emmerich-palmer-novellapalyazat-10818.html" target="_blank"><b>Aranymosás Irodalmi Magazin </b></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
</div>
Apolló Tintafoltjaihttp://www.blogger.com/profile/05721569716876524151noreply@blogger.com0