2017. október 13., péntek

Máté Viola: Madeleine illatai

Illatok és emlékek Franciaországból.

Részlet a novellából:
„Philippe összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna.
A pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi, kőberakásos családi házuk állt. Utcára néző fehér zsalutáblái mind zárva voltak, és a kertet is rég felnőtte a gaz. Elhagyatottnak tűnt a burzsoá negyedben, nagyapja halála óta senki sem ápolta rendszeresen. Megborzongott, ahogy a zsémbes vénemberre gondolt, akit élete végéig magázott, és akinek mindig olívaillata volt, akárcsak a napon szárított marseille-i szappannak.
Philippe felszaladt a lépcsőn, de a veranda előtt megtorpant. Zárt ajtón keresztül is kihallatszott a kiabálás.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése