Nagy Viktória

Nagy Viktória

1988-ban születtem Budapesten, a gyerekkoromat viszont a Mátrai Állami Gyógyintézet területén töltöttem. Egy egész falkányi orvos- és nővér gyerekkel együtt nőttem fel az erdő közepén. Szabadok voltunk, veszett róka elől futottunk, és kecskék közt tartott árva szarvassal kosaraztunk (és néha TBC-s szamócát szedtünk). Gimnazista koromig a Mátra volt az otthonom, és az Ő fáinak susogását azóta sem veheti el tőlem senki. 

Egészen az érettségiig írónak készültem, majd egy nem várt eseményt követően mégis a szüleim nyomdokába léptem, és orvos lett belőlem.

Az írást sosem adtam fel egészen, bár magát az írás aktusát jó időre a történetmesélés váltotta fel. Régi motoros szerepjátékosként sok rendszert megjártam, mesélni főleg fantasy-t, horrort és gyerekhorrort meséltem.

2015-ben a NaNoWriMo vonzott vissza a regényíráshoz, majd az ezt követő „Now what?” hónap hozta az írástechnika szeretetét. A szabadidőmben szívesen követek írástechnikával foglalkozó blogokat, vlogokat, külföldi megjelenésekkel kapcsolatos híreket és kritikákat. Főleg az epic- és urban fantasy, a horror és a weird fiction érdekel, de általánosságban elmondható, hogy szeretem a súlyosabb témákat, a nehéz döntéseket, valamint a „sötét csillámport”. A szívem csücske a Sidhe!

Hosszú távú terveim között szerepel, hogy az orvoslást, szerkesztést és írást egymás mellett űzzem, erre tökéletes katasztrófa-forgatókönyvem van.

Igaz, eddigi publikációim nincsenek, de 2017. januárjában az Aranymosás Irodalmi Magazin 100 szavas játékát megnyertem, és mint nyertesnek megszerkesztették a Kövek című fantasy írásom elejét.
Az írás és a szerkesztés elérhető ITT.