2017. október 13., péntek

Kulcsár Kata: Szerelmem, a szobor

Aikor az öregség valóban megállítható lesz...

Részlet a novellából:
„– Szia.
Összerezzentem és felültem. Egy férfihang szólt hozzám az imént. Honnan? Óvatosan körbevizslattam a kezelőt, de nem láttam a steril fehérségen és a műszereken kívül semmit.
– Ne ijedj meg. Itt vagyok a szomszéd helységben. Tudom, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Egyszer láttam a profot átszólni valakinek.
Hát jó. Tudja, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Mit kezdjek vele? Mi ez? Valami arctalan terápia? Meggyőzés az egekből? Jaj, ne. Valami genetikai piackutatás?
– Segíthetek valamiben? – kérdeztem minimális udvariassággal a hangomban.
A férfi nevetett. Csak halkan, röviden.
 – Attól tartok, nem. Csak beszélgetni szeretnék. Nem bánod?
Nem tudtam, mit feleljek erre. Az igazat megvallva egyedül terveztem tölteni az előttem álló két órát, nem Nagy Testvérrel.
– Melyik fázisban vagy? – érdeklődött a férfi. Fiatal hangja volt.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kulcsar-kata-szerelmem-a-szobor-9592.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése