Dyta Kostova – A fák dicsérete

A hegy lábánál

bíborra kent napsugár

hajnallábán áll.

Részlet a novellából:

"Az űrhajó némán szállt le a kora reggeli, szélmentes időben. Legalábbis Moira egy apró koccanást, egy leheletnyi fuvallatot nem hallott a sötétített, duplán szigetelő védőplasztik mögül. Akár egy gyerek, mindkét kezét az üvegre nyomta. Ráncosak, aszottak voltak már, mint a fakéreg. Talán még az orrát is odanyomta volna a hűs felületnek, amikor senki nem látja. Maradék méltóságát megőrizve azonban csak állt ott, szálfaegyenesen, és visszanyelte a könnyeit is – ne tudják, mennyire irigyli azokat, akik most sétálnak ki a fehér testből, és lépnek át a hajóhoz tolt csatlakozórámpára. Boldog, szerencsés földiek, akik utánpótlást hoztak erre a sivár és vergődő bolygóra.

Moira mindig is úgy érezte, hogy az otthona csupán egy purgatórium, átmenet két világ között, a vezeklés színhelye. A Föld, vagy a holdi függőkertek, az lehet csak a valódi Paradicsom! Aki egész életét eltöltötte néhány modulnyi hidroponikus farmon és föld alá fúrt járatban, mesterséges völgyben, idős korára megelégeli a börtönt és a tehetetlenséget. Még a Sziklatemplom angyalhangú kántora szerint is csupán bűnbocsánatért robotol mind, aki leszületett erre a homokszín bolygóra, és a feloldozás eljő majd, hiszen a halál csupán egy ösvény a Mars és a Föld között. Aki jól dolgozik, arra újjászületés vár az élő bolygón."

A teljes novella elolvasható itt: Aranymosás Irodalmi Magazin.

Emmerich Palmer – A város és a fal

Megtudhatod milyen az, amikor gyermeked anyja, akiről azt hitted, hogy régen meghalt... egy roncsbolygón mesterséges intelligenciaként létezik... És bosszút szeretne állni.

Részlet a novellából:
"– Gyalog is gyorsabban odaérnénk, mint ezzel az ősrégi vacakkal!

– Ne beszélj hülyeségeket! – csattant fel Paul őrnagy.

Türelmetlen, taknyos kölyök, gondolta a fiára nézve. Bár a taknyos erős túlzás, hiszen ifjabb Paul nyolcszázhetvenkét éve született a Földön.

– Vakond nélkül néhány órán belül halottak lennénk odakint – mondta Paul őrnagy, és felrakta a lábát az irányítópult szélére. 

Vakond ezt a pillanatot használta ki arra, hogy jelezze nemtetszését. Hátulról, a motortér felől furcsa hangok hallatszottak. Paul őrnagy néhányszor megrángatta az egyik kart, majd belerúgott a panel aljába."

A teljes novella elolvasható itt: Aranymosás Irodalmi Magazin.

Wendy Tylar Ryan - A Tűz Leánya (fordította: Fabyen)

A fantasy zsáner szerelmeseinek ajánlanék egy könyvet, mely Magyarországon, magyar fordításban nem jelent (még) meg.
Wendy Tylar Ryan Kanadában született, blogger és író. 2011-ben jelent meg Fire's Daughter című fantasy regénye.

A magyarra fordítás folyamatban van, a regény részletekben az alábbi blogon olvasható: http://patriciakoos.blogspot.hu/2017/11/wendy-tylar-ryan-fires-daughter-tuz.html

Ízelítő gyanánt lássuk a Prológust:

Lord Bellvane homlokráncolva tekintett le a csomagra, amit Braxus tábornok nyújtott fel neki. Durva, foszlott szélű papírba bugyolált, idomtalan holmi volt, rafiaköteggel áthurkolva.

– Az embereim és én úgy gondoltuk, szüksége lehet erre, uram. – A tábornok komolynak tűnt, de lord Bellvane jól látta, hogy tömött szakálla alatt igencsak vigyorog.

– Hmmm… – dörzsölte meg kézháttal az álla egyik oldalát, mielőtt a csomagért nyúlt. – Akkor ezt tekintsem amolyan nászajándéknak?

– Afféle volna, uram – bólintott Braxus. A mögötte felsorakozott katonák egyre hangosabb nevetgéléssel lökdösték egymást, miközben lord Bellvane leoldotta a vastag rafiaköteget a csomagról, és óvatosan széthajtogatta.

A gyapjútakarón látszott, hogy gyakran használták, sokszor mosták. Lord Bellvane némi bosszúsággal rázta szét maga előtt a nehéz vásznat.

– Nem gondolhatták komolyan, hogy ezt a rongyot a jegyesemnek adom!

– Nem is arra való, hogy neki adja, uram – köszörülte meg diszkréten Braxus a torkát, miközben eltéveszthetetlen mozdulatot tett az öle előtt. Az obszcén jelzésre még inkább felerősödött a vihogás. – A menyecske fejére kell majd borítani a nászéjszakán. – A tábornagy köhögni kezdett a visszafojtott nevetéstől.

Fabyen: Gyermekek, nyulak és döntések

Részlet a novellából:

„A kórházfolyosó csendes. Éjszaka van. A nővérpult felett ketyegő óra szerint már éjfél is elmúlt. Távolabbról hallom az éjszakás takarítónő motoszkálását. A felmosószer éles fertőtlenítőszagán túl egy parfüm lenyomatát érzem. Egyből megéberedek tőle. Ismerem az illatot, a márka mégsem jut az eszembe. Klári használta ugyanezt.

Felkelek a kényelmetlen fotelból, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat. Kizavarom a gondolataim közül Klári emlékét. Most már elmondhatom, hogy könnyen megy.

A tévére csak egy futó pillantást vetek. A szilveszteri kabaré ismétlése még mindig tart, de nem túl érdekes, ezért is aludhattam be rajta. Annuskát sehol nem látom. Biztosan valamelyik kórteremben van, a betegeket ellenőrzi. Elindulok, hogy megkeressem, de pár lépés után megtorpanok. Ismét megérint az édeskés parfümillat, és ezúttal már a fojtott sírást is hallom. Odasietek a tizenkettes kórteremhez, óvatosan beljebb hajtom a résnyire nyitott ajtót. Csak az ágy fölé szerelt kislámpa ég az egyágyas szobában, és a néma gépek monitorai. A parfümillat erősebben érződik.

Panka mozdulatlanul fekszik a takaró alatt, mellkasa a lélegeztetőgép ritmusára emelkedik-süllyed. A kislány már tizedik napja kómában van. Egy autós gázolta el, miközben a zebrán akart áthajtani a biciklijével. Az anyja éjjel és nappal egyaránt mellette van. Nem vesz észre. Lehajtott fejjel, félig törökülésben gubbaszt az ágyhoz húzott fotelben, és csendesen sír. Az ölében Panka szétnyitott naplója hever. Az ápolóktól tudom, hogy minden nap azt olvassa, hol hangosan, hol csak magának.”

A teljes novella elolvasható itt: http://patriciakoos.blogspot.hu/2017/10/fabyen-gyermekek-nyulak-es-dontesek.html vagy itt: http://irokhaakarok.blogspot.hu/2017/09/egy-kategoria-ezernyi-tortenet_29.html#more

Tóth Eszter: Végzős balhé

Egy élvezetes, könnyed olvasmány a nem is olyan messzi-messzi jövőből, és Tóth Eszter tollából.

Részlet a novellából:

„„Reuben Mahar a hónap kadétja”.  Christan Zarduk elhúzta a száját, miközben az Akadémia aulájának méretes kivetítője képet váltott. Már megint ez a Reuben. Christan csak Mr. Stréberként emlegette az ismeretlen kadétot, akivel ugyan sosem találkozott, mégis megkeserítette a mindennapjait. Minden babért ez a harmadéveske aratott le. Legjobb záróteszt eredmények, legjobb kódfejtő, legjobb álcázó, legnagyobb seggnyaló. Még a legjobb pilóta címet is ő nyerte el, pedig Christan három tizedmásodperccel jobb eredménnyel teljesítette a tesztpályát. Csak épp a tanár megbuktatta, mert véletlenül elfelejtett leszállni a pálya végén és inkább tett egy plusz kört a főváros felett.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/toth-eszter-vegzos-balhe-9609.html

Máté Viola: Madeleine illatai

Illatok és emlékek Franciaországból.

Részlet a novellából:

„Philippe összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna.

A pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi, kőberakásos családi házuk állt. Utcára néző fehér zsalutáblái mind zárva voltak, és a kertet is rég felnőtte a gaz. Elhagyatottnak tűnt a burzsoá negyedben, nagyapja halála óta senki sem ápolta rendszeresen. Megborzongott, ahogy a zsémbes vénemberre gondolt, akit élete végéig magázott, és akinek mindig olívaillata volt, akárcsak a napon szárított marseille-i szappannak.

Philippe felszaladt a lépcsőn, de a veranda előtt megtorpant. Zárt ajtón keresztül is kihallatszott a kiabálás.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mate-viola-madeleine-illatai-9605.html

Kulcsár Kata: Szerelmem, a szobor

Aikor az öregség valóban megállítható lesz...

Részlet a novellából:

„– Szia.

Összerezzentem és felültem. Egy férfihang szólt hozzám az imént. Honnan? Óvatosan körbevizslattam a kezelőt, de nem láttam a steril fehérségen és a műszereken kívül semmit.

– Ne ijedj meg. Itt vagyok a szomszéd helységben. Tudom, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Egyszer láttam a profot átszólni valakinek.

Hát jó. Tudja, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Mit kezdjek vele? Mi ez? Valami arctalan terápia? Meggyőzés az egekből? Jaj, ne. Valami genetikai piackutatás?

– Segíthetek valamiben? – kérdeztem minimális udvariassággal a hangomban.

A férfi nevetett. Csak halkan, röviden.

 – Attól tartok, nem. Csak beszélgetni szeretnék. Nem bánod?

Nem tudtam, mit feleljek erre. Az igazat megvallva egyedül terveztem tölteni az előttem álló két órát, nem Nagy Testvérrel.

– Melyik fázisban vagy? – érdeklődött a férfi. Fiatal hangja volt.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kulcsar-kata-szerelmem-a-szobor-9592.html