Részlet a novellából:
„Philippe
összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg
volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott
már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló
harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna.
A
pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi,
kőberakásos családi házuk állt. Utcára néző fehér zsalutáblái mind zárva
voltak, és a kertet is rég felnőtte a gaz. Elhagyatottnak tűnt a burzsoá
negyedben, nagyapja halála óta senki sem ápolta rendszeresen. Megborzongott,
ahogy a zsémbes vénemberre gondolt, akit élete végéig magázott, és akinek
mindig olívaillata volt, akárcsak a napon szárított marseille-i szappannak.
Philippe
felszaladt a lépcsőn, de a veranda előtt megtorpant. Zárt ajtón keresztül is
kihallatszott a kiabálás.”
A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mate-viola-madeleine-illatai-9605.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése