Vegyes érzelmekkel vágtam neki szombat délelőtt az útnak Pestre. Izgatott voltam, mert reménykedtem benne, hogy tetszeni fog a beküldött
novellám a zsűri tagjainak. Gondolom ezzel mindenki így van.
Annak örültem, hogy az Apollóból több emberrel is
találkozhatok, hisz volt, akivel régóta nem találkoztam már. Elsőként
Szilverrel sikerült összefutnom az Építész pincében, aki Kleinheincz Csilla
mellett üldögélt, és beszélgetek. Pár perccel később láttam, hogy Fráter Zsuzsa
is ott ül egy másik asztalnál egyedül. Odahívtam magunkhoz, beszélgessünk már
együtt, ha már hárman így összefutottunk.
Persze beszélgetni nem volt egyszerű feladat, mert a
szomszédban idős hölgyek üldögéltek és vidáman énekelgettek. Mi csak
reménykedni mertünk, hogy ők végeznek, mire kezdődik a mi programunk.
Szerencsére így lett.
Mint mindig, most is csúszva kezdtünk.
A csapat két részre osztódott, Zsuzsanna a kettes csoport
kezdője volt, így hamar túlesett a beszélgetésén.
Utána alig volt időnk megbeszélni a hallottakat, mert
Szilver a hármas csoport másodikja volt, így gyorsan hívták.
Mire Szilver végzett, Zsuzsa elment, más programja is volt.
Mivel nekem még bőven volt időm – csak este hatra voltam
beírva – kiültünk beszélgetni a csendesebb udvarra. Kellemes levegő és jó
beszélgetéssel gyorsan telt az idő, és befutott Palmer is.
Volt egy kis ideje, mielőtt sorra kerül, úgyhogy hármasban
folytattuk az eszmecserét, Szilver, elmondta, hogy mitt mondtak neki a
zsűritagok. Szóba került a csoport jövője.
Palmer ugyanabban a csoportban volt, amiben Zsuzsa is.
Sajnos vele már nem volt időm megbeszélni, hogy mit mondtak
neki, mert hamarosan én következtem. A fiúk elköszöntek, mert nem tudtak
megvárni már.
László Zoltán, Markovics Botond és Takács Gábor zsűriztek
volna, de csak ketten voltak. Adtak hasznos tanácsokat. Tudom most már min kell
javítanom.
Azt mondhatom sikeres napot zártunk írói szempontból. Most
egy fokkal jobb novellákat írhatunk majd.
/M. H. Sethemba/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése