"... Az örökké nem létezik. Előbb-utóbb mindennek vége szakad. Ahogy közeleg a vég, hangosabban ketyeg az óra..."
/Fekete vitorlák c. film/
/Fekete vitorlák c. film/
 |
| Forrás: www.deviantart.com by metrogirls |
Részlet a novellából:
„Most
is itt van. A tetőn. Nem ebédel, sosem teszi. A mappája fölé
hajol, és szorgalmasan dolgozik valamin. Aztán felpillant, és
elmereng a kék eget bámulva. Vajon mi járhat a fejében? Miért
szeret itt lenni, ahol a konyhai terítők száradnak? Beléjük kap
a szél, meglobogtatja őket, és egy szemvillanásnyi időre
megmutatja nekem Sakurát, mintha játszana velem. Kíváncsian
félrelegyinti megint az egyik terítőt, lesekszem-e még?
Elégedetten engedi el, amikor látja, ott állok, és sóvárogva
bámulok egy lányt, de megszólítani gyáva vagyok.
Vagy
talán mégsem? Csak egy lépéssel kell közelebb mennem, hogy a
pillekönnyű szél ne űzhessen velem kegyetlen tréfát, ne
takarhassa el őt előlem. Remegő kézzel lépek előre, és
félretolom a szélfútta fehér, dagadt vásznat. Sakura pedig
elrejti arcát a tincsei mögé, ahogy elmélyülten hajol a lap
fölé, és lelkesen radírozza a lapot.
Már
tudom, mi van rajta. Egy óra.
Szeretem
az órákat. Tökéletes, pontos szerkezetek.”
A teljes novella elolvasható itt: Aranymosás Irodalmi Magazin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése