"Fülsüketítő csipogás szakította szét az álmomat. Nyöszörögve, csukott szemmel tapogatozom az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra után. Ha nem lett volna épp elég baj, hogy húsz perccel előbb szólt a vekkerem a szokásosnál, a helyzetet még az is rontotta, hogy mindez egy szombati napon történt. Sóhajtottam. nem időzhettem sokáig az ágyban, apámmal volt találkozóm."
Húsz perc nem túl hosszú idő, néha azonban elég ahhoz, hogy az élet fenekestül felforduljon... A folytatáshoz kattints ide.
Ladányi Klára oldalát itt találod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése